2014. március 25., kedd
2014. március 23., vasárnap
2014. március 19., szerda
Persze ahogy megvalósul az, amire annyira vágytál rögtön rá is jössz, hogy valójában az odáig vezető út volt az izgalmas. Az, amíg megharcoltál magaddal, másokkal, és megszerezted a hitet ahhoz, hogy elhidd, bármire képes vagy. Onnantól, hogy elérted, egyszerűen csak ott csücsülsz az álmodban, boldogan, de másnap amikor felkelsz tudod, hogy tovább kell menned. Folytatni ott, ahol abbahagytad, hogy aztán újra meg újra átélhesd a csodát. Minden álom erősebbé tesz, több, bátrabbá, magabiztosabbá. Onnantól aztán egyre gyakrabban akarod ezt az érzést, azt, amikor mosolyogva ülsz abban, amit addig csak éreztél, hogy a tiéd..
Mondd el az embereknek, hogy igazán hogy érzed magad. Aludj a csillagok alatt. Alkoss. Képzelj. Inspirálj. Ossz meg valami gyönyörűt. Csinálj valami szépet, és pusztítsd el. Találkozz új emberekkel. Dobd fel valakinek a napját. Kövesd az álmaidat. Engedd el az összes borzalmas dolgot az életedből, és csak élj. És egy nap, tekints vissza a múltba, és ne bánj meg semmit sem.
Ne azonosítsd magadat azokkal a dolgokkal, amiket nem tudsz kontrollálni. Sírj, amikor sírnod kell, aztán engedd el a fájdalmat akkor, amikor mennie kell. Ne ragaszkodj a fájdalmas emlékekhez csak azért, mert félsz elfelejteni őket. Engedd el a múlt történéseit. Felejtsd el a dolgokat, amik nem méltóak arra, hogy emlékezz rájuk. Semmit se vegyél biztosra. Az életedet se vedd biztosra. Élj valamiért. Élj magadért. Ess szerelembe. Ábrándulj ki a szerelemből. Ess szerelembe. Ábrándulj ki a szerelemből. Csináld ezt újra meg újra egészen addig, amíg megtanulod, hogy mit is jelent igazán szeretni valakit.
Van, ami kihívás, és van, ami nem az. Tudnod kell különbséget tenni. De bizony jönni fognak olyanok, akik minden erejükkel ártani akarnak, csak épp nem tudnak. Megtennék ők, beléd rúgnának, közben meg észre sem veszik, hogy valahol két centivel a föld felett hadonásznak a lábaikkal. Higgy magadban, abban, amit csinálsz, és tudd, hogy mi tartozik hozzá és mi nem. A gonoszság felőröl, de van, akit még így is éltet. A gonoszság is energia, vissza is megy ahhoz, aki adja. Látszik az arcukon. Feszültek és mogorvák. Boldogtalanok és keserűek. Csináld, éld meg te is, és az életedet valami igazán szürke és szomorú fogja bejárni. Valami, ami egy percre sem adja meg a lehetőséget arra, hogy úgy igazán boldog legyél, hogy az emberek szeressenek, és vágyják, hogy velük legyél: az életükben, a hétköznapjaikban, de leginkább a gondolataikban.
Tévedj el ahányszor csak tudsz, menj rá a rossz útra, ismerd meg minden lépcsőjét, hiszen abban a pillanatban, hogy rájössz, ez nem az a hely, ahol lenned kell, többé a közelébe sem fogsz menni. Valójában minden eltévedés időt spórol, tanít, megmutatja azt, hogy mi az, ami nem működik. Azt is látnod kell, nem élhetsz egy olyan világban, ahol minden működik, ahol mindig az utadon vagy. Másképp nem tudnád, hogy mi tartozik hozzád, hogy mi vagy te.
Még egy mosoly, ami felkavar, még egy érzés, amiről már rég azt hitted, hogy nem létezik, hogy senki sem tudja kihozni belőled, de neki sikerül. Aztán meg van, hogy csak jön és megy. Mosolyog, és eltűnik, megölel és ennyi, te meg ott maradsz már megint egyedül, kiábrándultan a hitből, hogy egyszer majd marad, hogy egyszer majd tovább tart. Igazságtalan, hogy az élet időről-időre megmutatja, aztán már el is viszi... Hiába nyúlnál érte, nem megy, nem éred el. Beleszakadhat a szíved, ha nincs még itt az ideje, nem tud maradni. Megmutatja az élet, hogy van miért hinni, van miben bízni, mert amit egyszer megmutatott, azt meg fogja újra, meg újra.. Bíznod kell benne, míg egyszer nem tűnik el, hanem marad. De addig... Ki kell tartanod, mert néha csak annyi a megoldás, hogy elfogadod azt, amit a pillanat hoz, és hálát adsz azért, hogy legalább megmutatta az élet, hogy van benned valami, ami igenis dobog, érez és él..
2014. március 12., szerda
2014. március 11., kedd
Nagyon sok közhelyes buzdítást halhatunk, hogy éljünk a jelenben, meg, hogy egyszer élünk...élvezz ki minden pillanatot..Mégsem tesszük ezt. Vajon hány ember döbbent már rá arra túl későn, hogy akkor, az elmúlt időben, ezt vagy azt kellett volna tennie?. Hányszor és hányan érezték már azt, hogy ennyi, nincs mit tenni, elpazaroltam az életem.
Nem tudom, mit kellene tennem. Mit kezdhetnék ezzel. Megpróbálhatom eltervezni, hogy mikor öreg leszek, ha leszek egyáltalán, mit mesélek majd a fiataloknak. Miért éltem..miért tettem amiket tettem....de soha nem jövök rá, mit is mondhatnék igazán. Mindennél jobban szeretném, ha lenne olyan, amiről majd mesélhetek. Mindenki megérdemli, hogy olyan élete legyen, amiből akár film is készülhet.
Képtelen vagyok rá. Nem bírom felfogni, hogy egyszer elmúlik. Minden. Amit szeretek, ami a legfontosabb. Helyek ahová mindig is elakartam jutni, romokban hevernek majd, vagy olyan helyek ahol már voltam, nem ugyanolyanok többé. Az emberek megváltoznak, elköltöznek, meghalnak. Elmúlnak. A legboldogabb pillanat is eltűnik. Nem akarom. Örökkét akarok. Egy olyan világot, ahol mindig, mindenhol, mindenki van.
2014. március 7., péntek
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)