Még egy mosoly, ami felkavar, még egy érzés, amiről már rég azt hitted, hogy nem létezik, hogy senki sem tudja kihozni belőled, de neki sikerül. Aztán meg van, hogy csak jön és megy. Mosolyog, és eltűnik, megölel és ennyi, te meg ott maradsz már megint egyedül, kiábrándultan a hitből, hogy egyszer majd marad, hogy egyszer majd tovább tart. Igazságtalan, hogy az élet időről-időre megmutatja, aztán már el is viszi... Hiába nyúlnál érte, nem megy, nem éred el. Beleszakadhat a szíved, ha nincs még itt az ideje, nem tud maradni. Megmutatja az élet, hogy van miért hinni, van miben bízni, mert amit egyszer megmutatott, azt meg fogja újra, meg újra.. Bíznod kell benne, míg egyszer nem tűnik el, hanem marad. De addig... Ki kell tartanod, mert néha csak annyi a megoldás, hogy elfogadod azt, amit a pillanat hoz, és hálát adsz azért, hogy legalább megmutatta az élet, hogy van benned valami, ami igenis dobog, érez és él..