Nem értetted meg soha, hogy ki voltál nekem. De, tudod mit? Ne is értsd meg már.

A legtöbb ember azért nem kapja meg amit akar, mert maga sem tudja mit akar..

A legfontosabb tennivalód az életben, hogy először a magad, aztán a mások boldogságáért tegyél meg minden tőled telhetőt.

Persze ahogy megvalósul az, amire annyira vágytál rögtön rá is jössz, hogy valójában az odáig vezető út volt az izgalmas. Az, amíg megharcoltál magaddal, másokkal, és megszerezted a hitet ahhoz, hogy elhidd, bármire képes vagy. Onnantól, hogy elérted, egyszerűen csak ott csücsülsz az álmodban, boldogan, de másnap amikor felkelsz tudod, hogy tovább kell menned. Folytatni ott, ahol abbahagytad, hogy aztán újra meg újra átélhesd a csodát. Minden álom erősebbé tesz, több, bátrabbá, magabiztosabbá. Onnantól aztán egyre gyakrabban akarod ezt az érzést, azt, amikor mosolyogva ülsz abban, amit addig csak éreztél, hogy a tiéd..

Mondd el az embereknek, hogy igazán hogy érzed magad. Aludj a csillagok alatt. Alkoss. Képzelj. Inspirálj. Ossz meg valami gyönyörűt. Csinálj valami szépet, és pusztítsd el. Találkozz új emberekkel. Dobd fel valakinek a napját. Kövesd az álmaidat. Engedd el az összes borzalmas dolgot az életedből, és csak élj. És egy nap, tekints vissza a múltba, és ne bánj meg semmit sem.

your smile is hot so never stop.

Ne azonosítsd magadat azokkal a dolgokkal, amiket nem tudsz kontrollálni. Sírj, amikor sírnod kell, aztán engedd el a fájdalmat akkor, amikor mennie kell. Ne ragaszkodj a fájdalmas emlékekhez csak azért, mert félsz elfelejteni őket. Engedd el a múlt történéseit. Felejtsd el a dolgokat, amik nem méltóak arra, hogy emlékezz rájuk. Semmit se vegyél biztosra. Az életedet se vedd biztosra. Élj valamiért. Élj magadért. Ess szerelembe. Ábrándulj ki a szerelemből. Ess szerelembe. Ábrándulj ki a szerelemből. Csináld ezt újra meg újra egészen addig, amíg megtanulod, hogy mit is jelent igazán szeretni valakit. 

Van, ami kihívás, és van, ami nem az. Tudnod kell különbséget tenni. De bizony jönni fognak olyanok, akik minden erejükkel ártani akarnak, csak épp nem tudnak. Megtennék ők, beléd rúgnának, közben meg észre sem veszik, hogy valahol két centivel a föld felett hadonásznak a lábaikkal. Higgy magadban, abban, amit csinálsz, és tudd, hogy mi tartozik hozzá és mi nem. A gonoszság felőröl, de van, akit még így is éltet. A gonoszság is energia, vissza is megy ahhoz, aki adja. Látszik az arcukon. Feszültek és mogorvák. Boldogtalanok és keserűek. Csináld, éld meg te is, és az életedet valami igazán szürke és szomorú fogja bejárni. Valami, ami egy percre sem adja meg a lehetőséget arra, hogy úgy igazán boldog legyél, hogy az emberek szeressenek, és vágyják, hogy velük legyél: az életükben, a hétköznapjaikban, de leginkább a gondolataikban. 

...mert az igazi boldogság pont addig a pillanatig tart, míg fel nem fogod, hogy boldog vagy...

Tévedj el ahányszor csak tudsz, menj rá a rossz útra, ismerd meg minden lépcsőjét, hiszen abban a pillanatban, hogy rájössz, ez nem az a hely, ahol lenned kell, többé a közelébe sem fogsz menni. Valójában minden eltévedés időt spórol, tanít, megmutatja azt, hogy mi az, ami nem működik. Azt is látnod kell, nem élhetsz egy olyan világban, ahol minden működik, ahol mindig az utadon vagy. Másképp nem tudnád, hogy mi tartozik hozzád, hogy mi vagy te. 

Még egy mosoly, ami felkavar, még egy érzés, amiről már rég azt hitted, hogy nem létezik, hogy senki sem tudja kihozni belőled, de neki sikerül. Aztán meg van, hogy csak jön és megy. Mosolyog, és eltűnik, megölel és ennyi, te meg ott maradsz már megint egyedül, kiábrándultan a hitből, hogy egyszer majd marad, hogy egyszer majd tovább tart. Igazságtalan, hogy az élet időről-időre megmutatja, aztán már el is viszi... Hiába nyúlnál érte, nem megy, nem éred el. Beleszakadhat a szíved, ha nincs még itt az ideje, nem tud maradni. Megmutatja az élet, hogy van miért hinni, van miben bízni, mert amit egyszer megmutatott, azt meg fogja újra, meg újra.. Bíznod kell benne, míg egyszer nem tűnik el, hanem marad. De addig... Ki kell tartanod, mert néha csak annyi a megoldás, hogy elfogadod azt, amit a pillanat hoz, és hálát adsz azért, hogy legalább megmutatta az élet, hogy van benned valami, ami igenis dobog, érez és él.. 

Szeretni valakit annyira, hogy fizikailag is fáj.

- feladod az álmodat?

- csak egy másikat választok.

nem azt fogom szeretni egy nap, akinek lenyűgöz a jósága, hanem akinek megértem a sötétségét.

 

A szavak, akár csúnyák, akár szépek, ezerféleképpen tudnak viselkedni attól függően, hogy ki, mikor, hol, hogyan, kinek, miért mondja őket.

Félek azoktól, 

akik félnek - csoda hát, 

hogy magamtól is?