Úgy kell vágyni néha, mint egy falat kenyérre. Ilyenkor másnak nincs is értelme, csak önmagában a vágyásnak. A tárgy mellékes, az idő begörbül, a Végzet az ablakpárkányon könyököl és elhalványul, a hajszálrepedések csigavonalakká rendeződnek a falon, és akkor semmit, de semmit nem lehet, sőt nem szabad csinálni. A cselekvés a legdurvább megsértése a vágynak.

- de miért vagy ilyen pesszimista? 
- tudod, vannak akik úgy születnek, hogy arról írnak a naplójukba, hogy egy fiú rájuk nézett, meg vagyok én, aki arról ír, hogy de utána miért fordította el a fejét.

!!!

Szerintem a szerelemnek semmi köze az időhöz. Beleszerethetsz valakibe az első pillanatban, de az is lehet, hogy csupán egy év múlva. Ez csak úgy megtörténik... mindig a maga idejében.

A legszebb pillanatok ott vannak előttünk, minden egyes nap.Körbevesznek, meghatároznak - ha hagyjuk, ha észrevesszük, ha megengedjük nekik, hogy jöjjenek. Áramolnak ők, nem kell kérni. Jön minden, csak hagyni kell, és nem elvárni. Nem akarni, nem követelőzni, élvezni azt, amit kapsz.

Csak olyasmire

mondja az ember,

hogy megbánta, 

aminek következményei befolyásolják az életét,

vagy másokét, s ami lelkiismeret-furdalást 

hoz ki belőle.

Sosem felejtjük el, ha olyasmit teszünk, amit nem lett volna szabad. Az ilyesmi vészjóslóan ott lebeg a tudatunkban, és nem hagyja, hogy elfelejtsük.

Nincs kínzóbb a felismerésnél: 

hazugnak látni, mit beszéltél, 

mondandónak, mit elhallgattál, 

adandónak, amit nem adtál.

A lelkifurdalás szó szerint a lelket átfúró fájdalom: ezt éljük át, mikor ilyet érzünk.

Nincs szégyellnivalód az életben. Csak a gyávaság szégyenletes, mellyel az ember nem tud adni vagy nem mer elfogadni érzéseket.

Senki sem törődik azzal, hogy mit akarsz. Ha el kell, hogy csavarják a fejedet, el fogják és semmit sem tudsz tenni ellene. Jobb, ha elfogadod és nem ellenkezel. Inkább élvezd. Egyébként is: mitől félted magad? Ezt is túl fogod élni.

Ezt azoknak, akik mindent megtesznek, hogy elég jók legyenek mindenkinek, akik órákat töltenek idézetek olvasásával, hogy megtalálják a megfelelőt, akik tucatszor meghallgatják ugyanazt a zenét, mivel a dalszöveg olyan sokat jelent, akik sokkal többet érdemelnek, mint amennyit kapnak és akik hajlandóak érte küzdeni és akiknek a kívánsága hullócsillagkor elpazarolódik egy olyan emberre, akit ez sosem fog érdekelni.

- A nők túlbecsülik a szép szavakat.

- És a férfiak gondoskodnak róla, hogy szavaikat a kelleténél komolyabban vegyék.

Vele minden más..

Alig ismerem mégis

nevetek a nem-vicces 

viccein 

és mosolygok,

ha rám néz.

Nem tudom milyen 

színű a szeme,

mégis régi barátként 

üdvözlöm,

nem tudom milyen a lelke,

mégis magaménak 

akarom.

Mindenki vágyik valamire, miközben talán teljesen más képet mutat a világ felé.

mindenki titkol valamit. vagy azért mert túl jó, vagy azért mert túl rossz. vagy talán mert csak a titka az, ami teljesen az övé.

HAHAHAH TRUE.

mert hát ez a szerelem nem?! 

kukába dobjuk az érzelmeinket, s a dobogó legfelsőbb fokát a másik érzései foglalják el.

néha 
úgy elküldeném 
neked 
a blogom linkjét 
és csak 
annyit mondanék,
 hogy tessék, 
így érzek, 
ezt teszed 
velem.

csak egy nő tud hű lenni valakihez, akihez még semmi köze.

a tanács az egy olyan dolog, amit akkor kérünk, amikor igazából már tudjuk a választ, de azt kívánjuk, hogy bár ne tudnánk.

az élet nem hagyja, hogy megússzuk az érzelmeket, hogy csak az ész, az értelem szabályai szerint éljünk.

erősnek hittem magam, aztán jött ő és szerelmes lettem.

- egyébként ő miért választotta azt, hogy csak a barátom lesz?
- azért, mert inkább az akart lenni, aki letörli a könnyeidet, nem pedig az, aki okozza őket.

A szívedben a színek kívülről is látszanak.

jól van, te is bele estél abba, amitől úgy óvod a barátaid.

van mikor az ember már olyan biztos abban, hogy mit is akar valójában, hogy inkább már bizonytalan..

Bárki megtudhatja az igazságot. A kérdés az, mihez kezd vele.

so give it up. 

you are too weak to love.

Felnőttünk. Mikor történt? És hogy lehet megállítani?

olyan ez az érzés, mintha szárnyakat adnál nekem, de azt mondanád, hogy tilos repülnöm velük.

egyszer letagadom, máskor bevallom, hogy őt imádom.

egyszerűen képtelen voltam józanul gondolkodni, reményt akartam. nem akartam elengedni, mert olyan jó érzés volt kapaszkodni belé.

miért van az, hogy ami megtetszik a másikban, 

a végén 

mindig az 

kerget az őrületbe?

hagytad, hogy elképzeljem, aztán meg hagyod, hogy egyedül álmodjam tovább.

és csak nézek, bámulok rád, és észreveszem magam. igen, te vagy az, aki kell.

igen, mondjad csak mindenkinek, hogy ő mekkora bunkó és átlagos és utána súgd magadnak, hogy neked akkor is ő kell.

mindig azon veszem észre magamat, hogy még ha nem is akarok rád gondolni, akkor is rád gondolok..

.. az meg már az én bajom, ha magamat károsítom egy olyan miatt aki még egy könnycseppet sem érdemelne meg.. 

és a végén úgy kaptam az első ölelésem tőle, mintha az éhező kapná hosszú idők elteltével az első falat kenyeret. szinte szomjaztam a közelségére. aztán rájöttem, hogy utoljára érezhetem őt. így hát, mint aki ki akar szabadulni egy ketrecből, úgy löktem el magamtól.

" bárkit becsaphatsz, de a szívedet nem. "

I've been waiting all night for u to tell me what want me.

Neked mért kell mindig az ami másé ?

Néha az is elég, ha valakire gondolunk. Ha tudjuk, hol van és mit csinál, és a lelki szemünkkel látjuk. Arra való az emlékezet és a képzelet. Hogy elő tudd varázsolni. Ez a varázslat...

Talán könnyebb elveszteni az embernek önmagát, ha sosem tudta igazán, kicsoda is valójában.

Mindannyian elveszítjük néha önmagunkat, éppen ezért nagyon fontos, hogy legyenek olyan barátaink, akik őszinték velünk, és segítenek saját magunk maradni.

Az álmokkal az a baj, hogy az ember akkor tudja meg, hogy álmodott, mikor fölébred. Mikor már mindennek vége.

Akkor érzem szeretve magam, ha a másik társaságában igazán szabadnak érzem magam, szabadabbnak, mint ha egyedül vagyok.

.

Mi lehet undorítóbb annál, mint becsapni valakit, aki olyannyira megbízik benned, hogy még csak nem is kérdez semmit?