2013. május 11., szombat
Szükségem van valakire. Valakire aki úgy szeret, amilyen vagyok. Aki még akkor is tudja, hogy valami nincs rendben, ha végig mosolyogtam az egész napot. Aki mindig velem van. akinek már akkor hiányzom, amikor annyit mondok: most mennem kell. Aki elhiszi az örökkét és velem együtt megfogadja. Aki mindent tud rólam, még a legapróbb dolgokat is. Akivel minden percet élvezek, amikor csak lehet. Aki egyszerűen oda van értem és mindennél jobban szeret. Akinél én vagyok az első.
Nem jó, ha az embernek kedvenc dolgai vannak. Sose legyen
kedvenced semmiből. Úgy legalább elkerülheted a csalódást. Nem jó, ha az ember
túl erősen kötődik egy tárgyhoz. Vagy akár egy személyhez, ha már jobban
belegondolok.
♥
Nem tudom, hogy ti hisztek-e a sorsban. Talán valamikor
tényleg elhiszem, hogy bizonyos emberekkel nem véletlen futottam össze, hogy
egy elveszettnek hitt barátságból újra örök lesz egy másodperc alatt. Nem
tudhatom létezik-e véletlen. Csak abban hiszek, hogy mikor meglepődök az élet
apró dolgain valaki fent mosolyogva gondol rám ..
♥
Csodálatos érzés rájönni, hogy szerelmes vagy valakibe.
Ilyenkor rájössz, hogy nem létezhetsz nélküle. Lélegzel, eszel ,iszol, alszol
és mégis hiányzik valami. Mintha te már nem egy egész, hanem csak egy fél
lennél. Egy csodálatos, ragyogó fél.
♥
Valójában a szerelem meghatározhatatlan. Valld be magadnak,
és én is bevallom. Hányszor érezted már magad szerelmesnek ? Aztán hányszor
jöttél rá, hogy ez csak fellángolás volt? Tapasztalatból mondom, hogy a
szerelemnek nincs definíciója. Nem is kell azt keresnünk.. Mert amit abban a
pillanatban érzünk, úgy is azt tituláljuk szerelemnek...
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)