- Félek attól, hogy bízzak; nem akarom, hogy újra összetörjenek.
- Én megértelek. Volt egyszer egy pár frankó görkorim. Sose vettem fel; vigyáztam rá, dobozban tartottam. És tudod mi lett vele?
- Nem.
- Hát kinőttem! Sose mentem vele utcára. Csak a szobában használtam.
- Azért az ember szíve egy cseppet sem olyan, mint a görkorcsolya.
- Pedig van, amiben hasonlítanak. Ha nem akarod használni a szíved, miért félsz tőle, hogy összetörik? Ha magadnak tartogatod, úgy jársz vele, mint én a görkorival: mire szükséged lenne rá, semmire se lesz jó...