Néha, akit a legjobban szeretünk, 

úgy suhan el mellettünk az életben, mintha egy szembejövő gyorsvonat lehúzott ablakában állna. 

Te jobbra robogsz, ő balra, 

éppen csak integettek egymásnak, dobogó szívvel:

 - Szervusz!... Szervusz!... Vagy Még?... Én is vagyok!... Isten veled!... Mikor találkozunk?...

 A választ már nem hallod.