mindenkinek van egy amiértje.
2014. szeptember 20., szombat
2014. szeptember 15., hétfő
droidok
elkapott pillanatok
szokottnál hosszabb ölelés
bók
összeérő combok
meztelen felsőtest
szájharapás
pulcsiban az illat
vicces kép tőle
együtt nevetés
segítség
váratlan dolgok
a hajába túrt
hiány
vonzás
egy nagyobb dobbanás
pillanat amit nem felejtesz
nem akarsz felejteni*
"ezt most megjegyzem"
ősz illat
izgalom
beteljesületlenség
vágy
szakadék közte és közted
jó, jobb, övé
2014. szeptember 12., péntek
Van, hogy csak egy pillanatot kapsz... Ami megérint. Egy mosolyt, egy kedves szót, egy ölelést. Aztán a pillanat elillan. Te pedig szomorúan nézel utána, és nem érted, miért... Miért csak ennyit kaptál? Aztán lassan kezded megérteni. Azért kaptad, hogy újabb erőd legyen. Hogy amikor már majdnem feladtad álmaidat, megérezd, hogy mire vágysz. Hogy ne érd be kevesebbel. Hogy újra átérezd, milyen az Igazi Pillanat. És várd tovább. Kitartóan. Mert eljön az a pillanat is. Ami örökké tart.
Mosolyogsz... úgy, ahogyan azt szavakban már nem tudom elmondani. Mert ez a mosoly más. Ahogyan a benne lévő érzés is. Ez a mosoly csak az enyém, ezt a mosolyt csak én látom. Csak én kapom. És ez a mosoly csapda. Aki beleesik, az elveszett. Többé már nincs. Már nincs az, aki addig volt. Nem létezik. Már egy új ember van. Aki addig megbújt benne. Valahol nagyon mélyen. És nem mert előjönni. De most csapdába esett. És elveszett. A mosolyban. Ahol megtalálta önmagát. És szabad lett. És szabad lettem. Mert beleestem. A csapdába.
Mosolyodba.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)