2013. december 30., hétfő
2013. december 26., csütörtök
Az élet olyan vicces, nem? Amikor azt hinné az ember, hogy már mindent kigondolt, amikor végre elkezd tervezni valamit, lelkesedik érte, úgy érzi, végre tudja, merre kell mennie, az ösvények megváltoznak, a jelek kicserélődnek, a szél másfelé fúj, északból dél lesz, keletből nyugat, és eltévedünk. Olyan könnyű szem elől téveszteni az utat, elveszíteni a helyes irányt.
Akivel kell tudnod bánni, tudsz is majd. Akinek kell tudnia kezelni téged, tud is majd. Az összes többi csak játszma. Szükségtelen, kiábrándító, erőltetett, időt pocsékoló drámázás, amire igazából szükséged sincs. De amíg nem csinálod, amíg nem vagy benne nem tudhatod, hogy működik-e. Hogy miben más az, akiről azt hinnéd, olyan mint a többi. És szép lassan megtanulod elvárások nélkül kezelni a kapcsolataidat. Nem ragaszkodni, nem akarni megérteni, hagyni érni, vagy csak magára, elengedni, mert minek is fárasztanád magad valamivel, amit az idő bárhogy alakíthat.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)









