Tetszel.
Nem vagyok szerelmes. Tetszel, ennyi az egész.
A szemeddel akarom látni a világot, jobban akarlak ismerni, mint bárki... Tudni akarom, mi volt a jeled az oviban vagy, hogy melyik a legelső emléked, amire tisztán emlékszel. Gyerekből felnőtté akarok melletted válni, vagy valami olyasmivé. Ott akarok lenni, amikor boldog vagy és akkor is, amikor másnaposan az ágyat nyomod.
Nem, nem vagyok szerelmes beléd. Ahányszor ezt kimondtam, mindig minden elromlott körülöttem. Én nem vagyok szerelmes, csak tetszel, a hajad, a hangod, a szád... Ha a sors azt akarja, mi együtt leszünk.
Majd egyszer.

Többet jelent az, hogy kik vagyunk valójában, mint az, hogy mások minek hisznek minket.

Néha nem azért bocsátunk meg valakinek, mert megérdemli.. hanem azért, mert nem akarjuk, hogy elvesszen az életünkből.

A boldogság az, amikor arra ébredsz, hogy minden tele van lehetőséggel.

 -Köszönöm. 
- De mit? 
- Hogy te maradtál velem mikor mások ott hagytak!

Ha rossz vagyok, csak te vagy az ok, pusztítás vagy nekem Te!<3

Minél többet adsz, annál több jó dolog történik veled.

Ha fizikailag messze is vagy valakitől, lelkileg attól még közel állhatsz hozzá.

Vigyázni kell a szavakra. Nem attól félni, hogy elárulnak, lelepleznek, hanem hogy némák maradnak olyan előtt, akihez szólni szeretnél.

Nevetni akkor is kell, ha már nincs senkid, nincs is hol és nincs miért.:)

Van az a pillantás, ami egyetlen másodperc alatt szétszakít minden addigi köteléket, és teljesen újakat teremt az életedben, eltörölve mindent, ami addig számított.

Minél nyilvánvalóbb valami, annál nagyobb rá az esély, hogy nem vesszük észre.

A szerelem nem "normális" állapot. Amennyiben a józan, hétköznapi, egoista életünket annak tekintjük. Veszélyes is. Szeretetbe még nemigen haltak bele - de szerelembe sokan. A szerelemben ébredünk rá, hogy szét vagyunk tépve. Hiányzik belőlünk a másik.

Mindenkinek adódik egy olyan pillanat az életében, amikor választás előtt áll. Amikor tudja, hogy lesz Előtte és Utána, és az a bizonyos pillanat a vízválasztó.

Élj úgy, mintha már másodszor élnél, és elsőre mindent a lehető legrosszabbul csináltál volna.

Legfeljebb nem álmodok majd újra, legfeljebb nem álmodok majd többet veled. És ennyi kell csak, hogy elveszítselek.

*

Végleg eldöntöttem, hogy az elég az elég, nem kérlelhetem többé az embereket, hogy maradjanak mellettem. Ebben a pillanatban hirtelen elkezdett hidegen hagyni, hogy mit gondolnak rólam az emberek, és azt hiszem ez volt életem legjobb döntése.

*

Semmit ne erőltessünk...A lényeg hogy minden megy magától és minden idővel bekövetkezik. Ha nem az életünkbe való és mégis megtartjuk, akkor is kifog esni egyszer, csak később. Ha oda való és elküldtük, úgyis visszatér. Szóval nincs olyan, hogy jó vagy rossz döntés. Aki az életünkbe való, az ott lesz, aki nem, az egyszer eltűnik.

*

A legtöbb problémád azért keletkezett, mert olyan voltál, amilyen. Ahhoz, hogy túllépj valamin, meg kell változnod. Nem maradhatsz ugyanolyan, mert akkor a gondod is megmarad annak, ami volt. Ismételed, szüntelenül.

*

A boldogságnak mindig tárgya van. Valami miatt vagy boldog. Egy olyan érzelem, melynek létezése egy külső dologtól függ. Az örömnek viszont nincs tárgya. Létezik benned anélkül, hogy bármilyen megmagyarázható érved lenne.

*

Most a fogaim közé szorított szívvel, bátran kinyögöm: átkozottul, rémületesen fontos vagy nekem. Egy ilyen végzetes érzésnek akkora súlya van, hogy időnként kedvem támad futni tőle, vagy toronyugrást fontolgatok.

*

Ne akard megmondani, hogy ki kell, hogy ki varázsolja majd el a szíved, mert aztán jön valaki, aki szöges ellentéte annak, amire eddig vágytál, és mégis megmutatja, hogy képes vagy érezni, megnyílni, és akarni. Akarni a boldogságot, az egyensúlyt, a másikat, valamit, ami talán eddig ilyen minőségben meg sem mutatkozhatott volna az életedben, ha épp nincs ő.

de milyen kurva jó már.

♡

Ahogy telnek a napok nélküled, annál inkább közelebb érzem magam hozzád. Minden nap arra jövök rá, hogy én veled akarok lenni. Nem akarok semmi különöset csinálni, csak veled lenni. Csak téged nézni, oda bújni hozzád, és megnyugodni. Tudni azt, hogy már nincs mitől félnem, velem maradsz. Szükségem van rád, aki kell az kell, nem azért kellesz mert olyan vagy amilyen, hanem annak ellenére, hogy bármilyen. Néha, amikor épp ne gondolnék rád, kétségbe esem, nem is akarlak talán elfelejteni. Aztán egyik pillanatról a másikra, megjelensz a gondolataimban, és a szívem szakad meg. Azt akarom, hogy mellettem legyél, nem tehetek róla. Ahogy beszéltük, hogy mindig lesz helyem a szívedben. A hiányod lassan, már olyan intenzív, hogy szinte már pótol. Minél inkább felejtenék, annál többször gyötör a tudat, hogy útjaink ketté váltak. Nem tudtam elmondani, amit mondani akarok. Nincsenek rá megfelelő szavaim. Rettenetesen nehéz lesz téged elfelejteni. És még nem is tudom, hogy valaha rászánom-e magam. Leginkább attól félek, hogyha sikerül is egyszer túl lépnem rajtad, minden emberben téged foglak keresni. Utánozhatatlan és pótolhatatlan vagy, és megijeszt a tény, hogy hiába kereslek, nem talállak majd.Már csak monoton nyelem a kávét, és várom a napot mikor újra fogod a kezem. Most minden olyan más lett, erősebb, jobban kötő.. szerelem. Talán mert teljesülhetetlen, mert Te nem jössz, csak Én várlak.(innen: http://nuuszii.blogspot.hu/)

Ez nem elég. Nekünk. Legyél velem. Minden éjszaka. Esték. Együtt alvások. Közös ébredés. Reggelik. Azt akarom, hogy legyél velem a sötétben. Bátoríts, ha félek. Kísérj addig, ameddig csak lehet. Vigyázz rám. Szeress.

Butaság, hogy harcolj valakiért. Miért kellene harcolni? A szerelem nem arról szól, hogy harcolj és ne add fel, és tarts ki vagy szerezd meg őt mindenáron. Nem! A szerelem az, amikor találkozik két ember, és ők mind a ketten úgy döntenek, hogy együtt akarnak lenni. Harcolni valakiért? Annak mi értelme? És ha megnyered a harcot? Akkor elég lesz neked az, hogy veled van? El tudod fogadni, hogy csak azért van veled, mert te kiharcoltad? Ez nem szerelem, ez önzés, kisajátítás! Az igazi szerelmeseket nem akadályozhatja sem távolság, sem család, sem vallás, sem semmilyen külső tényező abban, hogy együtt legyenek, mert akkor a másik a legfontosabb a világon, fontosabb annál, hogy mit mond róla a családod, a barátaid, a hited, így nincs is semmi, ami akadály lehet. Ha mégis, akkor az csak kifogás. A szerelemben mindenkinek szabad akaratából kell lépni, csak akkor az igazi.