sziasztok kukackáim! nos az a helyzi, hogy nagyon-nagyon sokáig nem leszek túl aktív a bloggerkedésben. sajnos ki kell mondjam, nem lesz időm rátok ne hari meg semmi csak hát sulikolitanulástánc minden értiteek. ne hagyjatok azért egyedül!! ha van időtök nézzetek rám, azt hiszem van még mit olvasgatni az archívumban! csókollak mindenki!! <33 

az igazság az, hogy leakartam győzni, teljes erőmből. a vége az lett, hogy megmutattam neki, hogy képes lennék rá, de azt is tudja, hogy sosem fogom megtenni.

Ha az ember fogadalmat tesz, hogy tartózkodni fog valamitől, akkor biztos, hogy éppen arra a valamire vágyik leginkább...

Ilyenek vagyunk mi! Falakat építünk magunk köré, aztán bujkálunk mögöttük, ahol apránként darabjainkra hullunk. Mégsem engedünk be senkit, hogy segítsen.

Igazából lehet, hogy még szereted, bár már nem úgy, de érzel valamit. Valamit, amit nem tudsz elvágni, hiába gondoltad, hogy majd jó lesz. Hogy menni fog. Nem. Ami lezáratlan, az az is marad. Senki sem fogja helyetted lezárni, megoldani, elbúcsúzni. Az élet túl rövid. Zárj le mindent, és semmit se vigyél magaddal tovább feleslegesen. Csak lehúz, és egyébként is: visszatér, leginkább akkor, amikor nem is várnád. Azt meg nem te választod meg, hogy épp jó időben teszi-e.

Azt akarom, hogy úgy nézzen rám, hogy igen, ő hozzám tartozik, de tudja azt, hogy mennyire törékeny minden, ami mögöttem lapul. Tudjon róla, tudjon mindenről, és pont ezért ragyogjon a szeme. Éreztesse, hogy több vagyok, mint aminek érzem magam. Jóval több, mert így fog arra ösztönözni, hogy igenis, menni kell előre. Egy ilyet nem tudnak szétszakítani, senkinek sincs hatalma felette. Nincs az a valaki, aki bele tudna rondítani, hiszen áthatolhatatlan millió szál szövi össze az életeteket, itt bizony nincs helye féltékenységnek. Kötődésnél nincs taktika, csak őszinteség.

Bocsáss meg mindent magadnak! 

Hisz egyszer úgyis elévül. 

Semmi rossz nem tart örökké.

Végül megszépül...

A szerelem olyan szemüveg, melyen át nézve a szörnyeteg is vonzónak tűnik.

A legtöbb problémád azért keletkezett, mert olyan voltál, amilyen. Ahhoz, hogy túllépj valamin, meg kell változnod. Nem maradhatsz ugyanolyan, mert akkor a gondod is megmarad annak, ami volt. Ismételed, szüntelenül.

Mindenki gyávává válik, 

amikor van valamije, amit meg akar védeni. 

Ilyenek az emberek.

Óvakodj tőle, bármeddig is élj, hogy embert külsejéről ítélj.

/Jean de La Fontaine/

nem elég az, ha szeretsz. kell tisztelet, figyelmesség, odaadás, gondoskodás, feláldozás, segítség, támogatás, hit, csábítás, hűség, megértés, szenvedély, barátság, meglepetés és mindig valami új. sosem volt elég az, hogy csak szeretsz.

Meglepő, életünk milyen kis hányadát teszik ki a valóban jelentős pillanatok, amelyek már azelőtt véget érnek, hogy valóban elkezdődtek volna, pedig meghatározzák a jövőnket és felejthetetlenné teszik azt a személyt akinek köszönhetjük.

Miért akarod mindig azt a valakit, aki tudomást se vesz rólad? Vagy legalábbis úgy csinál mintha te lennél a mindene, de közben semmit sem érsz neki.. Tudom, igazságtalan..

Annyira nehéz, mikor csak egy egyszerű kérdést szeretnél feltenni, de közben rettegsz attól hogy hallani fogod rá a választ..

"Szeretlek"

Valaki érzi, de nem mondja, valaki mondja, de nem érzi..

Rájöttem, hogy a 'Hiányzol' nem mindig azt jelenti, hogy 'Vissza akarlak kapni!'.. Van amikor csak annyit jelent: 'Eszembe jutottál, remélem jól vagy!'

Egy csomó olyan dolog van, amit eldobhatnánk, ha nem félnénk attól, hogy valaki felveszi őket.

Én még hiszek ebben: Ha nem az enyém, akkor nem ő van nekem szánva. Ha ő lett nekem szánva, akkor az enyém lesz!

Mindig mást kapsz - pontosan azt, amire szükséged van. Azt az ölelést, ami megnyugtat, vagy épp a tekintetet, ami felvillanyoz. Az persze már a te dolgod, hogy megtanuld elfogadni azt, hogy meddig tartott, és nem "csak még egy utolsót, csak még egyet, aztán mehet" könyörögni, miközben tudod, hogy semmiből sem kaphatsz többet, csak annyit, amennyit neked szántak.