Soha nem késő, hogy azzá válj, aki lehettél volna.

Többet jelent az, hogy kik vagyunk valójában, mint az, hogy mások minek hisznek minket.

Ne hagyd, hogy az emberek átgázoljanak rajtad! Ez a te életed. Ha kell valami, merj lépni, és kapd el, mert senki nem fogja tálcán eléd hozni azt, amire vágysz. A jókislányok mindig a második helyre szorulnak.

Életünkben leginkább arra van szükségünk, hogy legyen valaki, aki rábír, hogy megtegyük, amire képesek vagyunk.

Ahhoz, hogy a saját életed éld, azt kell tenned, hogy nem foglalkozol azzal, amit mások mondanak rólad.

Az, hogy senki sem számít rá, hogy megteszed, még nem jelenti azt, hogy képtelen vagy rá.

Hagyd ezt abba, ne gondold mindig azt, hogy zavarsz, ne érezd örökké feszélyezve magad! Ha valakinek nem tetszik, majd szól. Ha meg nem mer szólni, az az ő baja.

A világot megváltani nem tudom,

De nem hagyom, hogy a világ változtasson rajtam.

Mindenkinek joga van a saját őrültségéhez.

Ha hagyod, hogy csak úgy megtörténjenek a dolgok, akkor megtörténnek. És jól alakulnak.

Nem kell, hogy az életben mindenre okunk legyen. Ha valami jól esik, akkor az már éppen elegendő ok lehet.

Az élet százszor rövidebb annál, hogy unatkozhassunk.

Egyike az elme nagy ellentmondásainak: bármi, amit elérsz, idővel unalmassá válik, és bármi, amit nem érsz el, kívánatos marad.

Azt hiszem, mindig is ez volt a bajom. Mindig többet vártam, mint amennyit kaptam.

Nem éltél igazán addig, amíg nem tettél valami jót olyan valakivel, aki soha nem tudja azt visszaadni neked.

A "szeretlek" szó ellentéte nem a "gyűlöllek", hanem a "szerettelek". Így, múlt időben.

Az Igazi Szeretet: szabad. Én is szabad vagyok, te is szabad vagy - csakis akkor szerethetjük egymást. Ha valakitől függök, ha valaki mellett nem lehetek az, aki vagyok, ha valaki mellett nem vagyok szabad: nem is szerethetem.

Ha fájnia kell, akkor most fájjon - mondtam. Mert előttem áll az egész élet, és a lehető legteljesebben ki akarom használni. Ha választania kell, hát válasszon hamar. Én várni fogom. Vagy elfelejtem. A várakozás fáj. A felejtés is fáj. De minden szenvedés közül a legrosszabb, ha nem tudjuk, hogy döntsünk.

Csak kétféleképpen élheted az életed. Vagy abban hiszel, a világon semmi sem varázslat. Vagy pedig abban, hogy a világon minden varázslat.

Megtehetnéd - a kedvemért -

Hogy lábujjhegyen távozol.

Halkan csukod az ajtót életemre.

Elmész szépen, és nem kukucskálsz,

Nem kell, hogy lássad, mennyire fájsz.

Ha valakit valóban szeretsz, azonnal tudod, ha megbántod - nem azért, mert látod az arcán, hanem mert a bántás pillanatában önmagadon érzed a bántalmat, neked is fáj - és tudod, hogy nem kellett volna. Nemcsak neki, neked is sajog, azonnal. A szeretet nem ismer sem időt, sem távolságot.

Már nem akarlak meghódítani, álmomban látott kép vagy, és én nem kereslek ébren, majd ha tudlak, nem kereslek. Nem kívánlak, és nem akarok a testedhez érni, mohó markolással és cirógatással. Tévedés, hogy megszerettelek, nem megszerezni, nem birtokolni akarlak, nem, nem, inkább a semmi. A halálos közömbösség. A csend, mint sikoly. Így akartad, akarjuk akkor így. Meggyógyulok. Kiírlak. Magamból. Csak rám ne nézz.

Nagyot dobbant a szívem, de nem akartam hinni neki. Már úgy éreztem, hogy megszabadultam mindentől, visszatérhetek a világba, és újra részt vehetek benne. 

Túl vagyok a nehezén - bár még hiányzik.

Az én hibám, elvégre én mondtam, hogy nekem csak az számít, hogy te boldog legyél és ez így is van. Csak mindig reméltem, hogy velem leszel boldog.

Addig nem tudhatod a választ, amíg fel nem teszed a kérdést.

Az ember sohasem tudhatja. Ne nevezzünk unalmasnak egy estét, amíg véget nem ért.

Mindenki kibírhatatlan, csak azok elviselhetők, akik tetszenek nekem, azok is csak azért, mert tetszenek nekem.

Ha belénk szeret valaki, ha csak akárki is, az azt jelenti, hogy belénk lehet szeretni.

Kár lenne kutatnom, mire is volt jó. Pillantásomban éreztem és pillantásában láttam, mi vár ránk. Nosztalgikus pillanat, hogy teste összefonódik az enyémmel. Vigasztalódtam, vigasztalódott. Kezem, lábam beleremeg. Végre valami, valami gondolkodás nélküli. Valami ok nélküli. Valami élet illatú.

De jól tudta, hogy az, amit az ember meg tud tenni, és az, amit hajlandó megtenni, két nagyon különböző dolog. 

Leginkább a játékok hiányoznak. hogy én legyek az, valami idegen kézben. Talán valóban nem is vagyok alkalmas, hogy valaki mellett felnőtté váljak. Hogy valaki mellett ott maradjak.

Vajon mennyi idő kell, hogy elfelejtsük az illatát annak, akit szerettünk? És mikor múlik el belőlünk a szerelem?

Idővel minden eljön. 

Bizony minden. 

Amiről azt hiszed, hogy lehetetlen, 

még az is. 

Csak állj készen rá.

Gyakrabban gondolok rá, mint beismerem, de sose beszélek se róla, se a történtekről. Visszahozza az összes megválaszolatlan kérdést. Visszahozza, a "mi lett volna, ha" kezdetű mondatokat, amelyeknél fájóbban kevés dolog marcangolja a lelket.

Néha csak légy laza, meggondolatlan, tegyél olyat, amit addig soha, mert azokra a pillanatokra fogsz emlékezni. Azokra, amikor kiléptél abból, amiben eddig voltál, és megmutattad, hogy jóval több van benned, mint a hétköznapjaidban. Onnantól, hogy ezt egyszer, legalább egyszer kipróbáltad, biztos lehetsz benne, hogy csak arra fogsz vágyni, hogy újra meg újra ilyen pillanataid legyenek.

Ne félj megmutatni azt, amid van, hiszen az csak a tiéd. Attól leszel egyedi, megismételhetetlen, az a valami fogja megváltoztatni az életedet, valami olyanná, ami nélkül talán sohasem lehetsz boldog. Megpróbálhatod nélküle, de mindig fogod érezni, hogy az az élet, amit élsz, nem az igazi.

Rájöttem hogy ez már nem szerelem, ez csak az,  hogy egyszerűen nem tudom elengedni a múltat.

Akarom hinni, hogy ebben az életben én csak nyerhetek. Minden lépéssel olyan tapasztalatokhoz kerülhetek közelebb, amire szükségem van. Ami épít. Amitől jobb ember lehetek.

Meg sem szólalok. Csak annyit érzek, hogy hiányzol nekem. Ennél nem is fogok többet. Nem fogom túlkomplikálni, sem körülírni... tudom, hogy felesleges lenne.

rossz dolgok.

Az emberek állandóan azon aggódnak, hogy mi fog történni. Legtöbbször képtelenek nyugodtan kitölteni a jelent, anélkül, hogy a jövő miatt görcsölnének. Az emberek általában nincsenek megelégedve azzal, amijük van, ehelyett mindig azzal vannak elfoglalva, hogy mijük legyen.

Nem hiszem, hogy valaha is találkozom még az életben olyan férfival, akinek úgy bele tudnék feledkezni a kék szemébe, mint a tiédbe.

Aki nem tudja, hogy ezt a kis világot te nagyobbá teszed, az nem érdemel meg téged.

Nem látni azt, akit szeretünk - elvonási tünetekkel jár. Egész testével érzi az ember, hiányzik valami alapvető, mintha nem tudnál többé lélegezni vagy járni. Minden másnak csökken a jelentősége.

Ne meghalj a barátaidért. Élj értük!

Az életben, pont amikor a legkevésbé várnád, mindig történik valami, ami mindent megváltoztat, így én is várok, még várok egy kicsit, aztán ha mégsem történik semmi, akkor kénytelen leszek magam megtenni az első lépést.

Hogy mi a legrosszabb, amit egy fiú tehet egy lánnyal? Én úgy gondolom, hogy az, mikor figyelmen kívül hagyja, míg a lány teljes szívéből szereti őt.

Az emberek gyűlölik azt, amitől félnek.

Méltónak lenni a boldogságra, az a nehéz.

Épp ez a lényeg a megbocsátásban. 

Csak akkor jár, ha kéred.

Az én problémám az, hogy még a különcök közé sem illek. Sehová sem illek.