Volt már valaha olyan érzésed, hogy egy régi eseménynek nem volt meg a folytatása, vagy csak úgy hirtelen véget ért? Telt-múlt az idő, egyik nap a másik után, és annak, ami egy napon megtörtént, egyszerűen elmaradt a folytatása. Még mindig lóg a levegőben, benned, a maga befejezetlenségével.

Ha az ember kellően koncentrál, egész hihetően hazudik önmagának.

Bárcsak több lehettem volna, mint valaki, akivel egyezik az ízlésed!

szeretlek !

Anya az az ember, aki felöltözteti a napot. Felkel és élni kezd benne, és számunkra, akik ismerjük őt, egyszerűen elképzelhetetlen lenne az élet nélküle. És mit szólnánk, ha eltűnne? Akkor mi lenne? Hová tűnt a levegő, amit beszívunk? Hová mosta el a víz az utat, amin járunk? Hová rejtőzött a föld a lábaink alól?

we cannot reach any higher.

Sokat voltam egyedül. Az ember azt hinné, hogy meg lehet azt is szokni, ha az ember sokat van egyedül. De nem. Ezt az egyet nem lehet megszokni soha.

Néha, amikor borzasztóan nagy szükségünk van egy barátra, senki sem elérhető.

Amikor senki sincs, akinek adhatnál egy csésze teát, vagy akinek szüksége lenne rád, azt hiszem, akkor ért véget az élet.
-Audrey Hepburn-

Ameddig nem adsz helyet a lelkedben valakinek, aki éppolyan fontos neked, mint saját magad, addig mindig magányos maradsz.

Kétszer nem fulladhatsz bele

ugyanabba a folyóba.

Én nagyon szeretek élni, szeretem azt, ahogy kisüt a nap vagy esik az eső, de nagyon sok mindenen túl kellett jutni, hogy ezeket a dolgokat észrevegyem..

Elmondunk mindent egyetlen szóval, vagy mindent elrejtünk egyetlen szóban?

Aki nem mutogatja magát - ragyogni kezd. Aki nem dicsekszik - sikeres lesz. Aki nem követel tiszteletet, azt elfogadják vezetőnek. Aki nem küzd senkivel, azzal senki sem képes megküzdeni.

Soha sincs túl későn vagy túl korán. 

Minden akkor történik, amikor történnie kell.

Az emberek sosem tudnak nem szeretni, csak megtanulnak máshogy érezni.

A világ legszomorúbb szava: bárcsak.

Semmihez sem kell nagyobb bátorság, mint hogy nevetés mögé rejtsük szomorúságunkat.

Sosem tudtál elég nagy lenni, ha képes voltál feladni az álmodat egy idegen véleménye miatt.

Azt hiszem, túl nagy árat kell fizetnünk néhány felejthetetlen pillanatért.

Azt viszont már réges-rég tudom, hogy ha valami túl szép, hogy igaz legyen, akkor az az is. Ha valaki pontosan azokat a csillagokat ígéri az égről, amikre vágyom, akkor hazudik.

Nem az rendített meg engem, hogy hazudtál nekem, hanem, hogy többé nem hiszek neked.

Megismerni? Soha, senki nem ismerhet meg igazából. 

Soha. Soha nem fogsz ismerni engem.

Néha magányos vagyok, és nem könnyű, de ez az ára annak, hogy kitaláld, mit akarsz kezdeni magaddal.

A közmondáshoz tartom magam: nevess mindenen, ne törődj semmivel! Igaz, hogy ez önzés, de annak, akit magára hagytak, ez az egyetlen megoldás.

Mindig kérdőjelezd meg, kihez vagy hűséges. Akiben megbízol, elvárja, a legnagyobb ellenséged megkívánja, és az, aki számodra a legfontosabb, kétség nélkül kihasználja.

Nem adnám oda semmi pénzért a múltam egyetlen percét sem az összes jóval és rosszal együtt. Mindent imádok, ami megtörtént.

Ha a szívünkben bízunk, akkor kockáztatjuk a legtöbbet. Legjobb, ha az egyetlen, akiben megbízol, az saját magad.

Nincs értelme olyan utakról beszélni, amelyeken nem mentünk végig.

Bírd még egy picit. Néha csak elég türelmesnek kell lenni. Kivárni, megvárni, és nem elvárni. Szeretni, és nem abban kételkedni, hogy ami történik, az jó - nem lehet más. Aztán persze van, hogy valamiért még várni kell, valamiért még nincs itt az idő, pedig már ott van az orrod előtt. Érzed az illatát, látod a mosolyát, de tudod, hogy még ki kell tartanod egy picit. Ne kérdőjelezd meg, hogy miért, csak élj. Menj tovább magaddal, mosolyokkal kéz a kézben, nem feladva, harcolva, megküzdve minden egyes akadállyal, néha könnyekig hatódva földre zuhanni, sárba taszítva, csináld végig, mert majd ez hozza az életedbe. 

Az a legelviselhetetlenebb, hogy még az elviselhetetlent is el kell viselni.

Sohasem állok ellen a kísértésnek, mert rájöttem, hogy azok a dolgok, amelyek nem jók nekem, nem kísértenek.

Hogy mi a gonosz, az attól függ, hogy melyik oldalon állsz.

Ne akarj mindent megszerezni! Ne akarj tökéletes lenni! Te egyszerűen csak élj a világba, hadd jöjjön, aminek jönnie kell!

Talán nem kaphatunk meg mindent az életben. Nagy szerelmet, szenvedélyt, álmokat. Talán végül jobban járunk egy kis szerelemmel, álmok nélkül.

Beletörődni valamibe és elfogadni valamit, az nem ugyanaz.

Nem hiszem, hogy könnyebb lesz valaha is. Csak hozzászoksz az ürességhez, a veszteséghez, és megtanulsz vele élni.

tetszikneki. értem.

Vannak dolgok, amiket nem akarunk, hogy bekövetkezzenek, de el kell fogadjuk őket. Dolgok, amikről nem akarunk tudni, de meg kell tanulnunk őket. És emberek, akik nélkül nem tudunk élni, de el kell engedjük őket.

Fel kell készülnöd arra, hogy nem mindenki álmodja a te álmaidat.

Nem az a szabadság, hogy azt teheted, amit akarsz, hanem hogy nem kell megtenned, amit nem akarsz.

Sokszor egy semmiség elég ahhoz, hogy az ember lezuhanjon a fellegekből.

Azokat a szavakat, amelyek utat találnak a szívedbe, nem beleordítják a füledbe, hanem belesuttogják.

Felejtsd el a valóságot. Csukd be a szemed. Gondolj arra, mit éreztél, mielőtt először megcsókolt, vagy először hozzád ért. Mielőtt közel kerültetek volna, te már ismerted a mosolyát, tudtad a szeme színét, és hogy mindig isteni illata van. És mikor végre rád nézett, egy hétig is bámultad volna, de semmi sem volt olyan, mint mikor először megérintett. Olyan volt, mintha csak ketten léteznétek, és csak gondolni sem tudtál arra, hogy valaha el kell válnod tőle.

Rettegsz, már megint. Megkérdezném, hogy miért, de nem tudnád a választ. Nem tudnád, hogy miért félsz attól, hogy szerethetnek, hogy valaki megölelhet, szívből, úgy, mint addig még senki. Talán azért, mert el is veszhet, mert egyszer eltűnhet, és véget érhet addigi életed legszebb időszaka. De vajon megéri-e mindentől elzárva élni, meg nem tapasztalva a legjobb dolgokat? Azokat, amikért érdemes élni? Ne rettegj, merj. Próbáld ki a szíved, hagyd, hogy szeressék, és tanítsd meg, hogy szeresse, ha szeretik, hogy elfogadja azt, amit kap, és még véletlenül se támadjon, ha valaki szebbé akarja tenni az életét.

A gyereket kizavarhatod az édességboltból, de a csoki utáni vágyat nem ölheted ki belőle.

Ami a miénk, azt előbb-utóbb megkapjuk.

Amit nem kapunk meg, az nem a miénk.