Lehet-e barátság férfi és nő között, és ha igen, miért nem?

Egy lány és egy férfi közt a barátság szóba se jöhet: ha van köztük elektromosság, akkor nem lehet köztük barátság, és ha nincs köztük elektromosság, akkor egyáltalában nem lehet köztük semmi.

Senki nem érti, amit érzel, csak én, és senki nem érti, amit érzek, csak te. Nem lenne jobb, ha együtt éreznénk?

Vannak szavak, amelyek örökre kimondatlanok maradnak. Mert annak kell maradniuk. Nincsenek véletlenek az életben. Csak döntések.

Remélem, hogy találsz valakit, aki nélkül nem tudsz élni. Tényleg nagyon remélem. És azt is, hogy soha nem kell megtudnod, milyen az, amikor mégis meg kell próbálnod e nélkül a személy nélkül élni.

Boldog, aki másoknak megbocsájt, és az is, aki megbocsájt magának.

Nehéz így élni

kettészakadva

két magam között

egynek maradva.

Minden szerelem felülmúlja az előzőt.

Nos, bármennyire is minden mindegy volt, a fájdalmat például mégis éreztem.

[forrás<3]

Megint beleestem abba a hibába hogy többet láttam beléd, mint ami vagy.

Bonyolult vagyok? Lehet. Pedig valójában nem kell sok. Kell egy hang, ami bármikor megnyugtat, egy arc, ami mosolyra fakaszt egy szörnyen borzasztó nap után, egy tekintet, ami elfeledtet mindent, és emlékeztet arra, hogy mennyire szerencsés vagyok, hogy mellettem van, és biztosít arról, hogy itt bizony minden rendben lesz, ha fene fenét eszik akkor is, mert olyan nincs, hogy együtt ne menne. Apróságokra vágyom, mégis a legnehezebben elérhető dolgok ezek.

Soha ne szalassz el egyetlen alkalmat sem, amikor kimutathatod a szereteted. Főleg azoknak, akikhez közel állsz.

Nem te mondod meg, hogy mikor van vége. Az élet majd megmondja, elhozza azt, akivel még dolgod van, és csak akkor enged menni, ha minden szót megkaptál ahhoz, hogy értsd a leckét, hogy mehess tovább az utadon. Ha új kezdődik, búcsúzz a régitől - ha azt gondolnád, nincs kitől, majd az élet megmutatja, hogy mennyire tévedsz. Az utadba fogja sodorni őket, a kérdés, hogy elfogadod-e azt, hogy semmit sem tesz véletlenül.

Az emberek hajlamosak tudatosan azt látni, amit látni szeretnének.

A szerelem soha nem fél. Ha mi, emberek ugyanolyan bátrak volnánk, mint a szerelem, legyőzhetetlenek lennénk.

Sose szentelj túl sok figyelmet és szeretetet valaminek, ami nem tudja viszonozni.

Egyedül, távol a világtól,

a fűben fekszem,

semmi gondom, csak hiányzol

minden percben.

Ha egyedül vagy, senki nem árulhat el.

Tudod mi az igazán ijesztő? Amikor el akarsz felejteni valamit. Teljesen kitörölni az emlékét. De nem tudod. Nem múlik el. És úgy követ téged, mint egy szellem.

Az embernek két nagy tévedése van. Az egyik: hogy valóságnak tartja azt, ami nem az. A másik: hogy nem tartja valóságnak azt, ami az.

Egy sort sem kapok tőle, hogy megkönnyítené az életemet! Majd belehalok már; minden pillanatban azokra a szavaira kell gondolnom, amelyeknek a legjobban örültem; addig ismételgettem magamban, hogy végül már azt sem tudom, 

csakugyan mondta-e őket.

Soha nem gondoltam volna, hogy ennyire tud hiányozni valaki. Konkrétan fájt. Én nem tudom, hogy ilyenkor mi a jobb. Nem látni és úgy szenvedni, vagy látni, tudva azt, hogy pokoli messze van.

Mert minden ember annyit ér, amekkora hiányt hagy maga után.

tényleg nagyon hiányzik.

Egy napon felébredtem, és észrevettem, hogy hiányzik. Ez a legnyomorultabb érzés. Mikor hiányzik valaki. Körülnézel, nem érted. Kinyújtod a kezed, egy pohár vizet keresel tétova mozdulattal, egy könyvet. Minden a helyén van az életedben, a tárgyak, a személyek, a megszokott időbeosztás, a világhoz való viszonyod nem változott. Csak éppen hiányzik valami.

A búcsú nélküli szerelem soha nem ér véget.

Vannak a szálak, amelyek összekötnek valakivel. Sokféle szál lehet. hihetnénk, hogy minél több a szál, annál erősebb a kötelék, de nem. Nem a szálak száma számít. Nem az, hogy hány szál fűz a másikhoz. A szálak erőssége a döntő. Lehet az egyetlen szál, mégis erősebb száz másiknál. Sőt, az is lehet, hogy ezt a szálat senki nem látja. mégis mindennél erősebb. Lehet, hogy csak ez az egy szál fűz valakihez, de az erősebb minden más szálnál együttvéve. Csak ez számít, a szál erőssége.

 

Néha csak tegyél olyat, amit addig soha, mert azokra a pillanatokra fogsz emlékezni. Azokra, amikor kiléptél abból, amiben eddig voltál, és megmutattad, hogy jóval több van benned, mint a hétköznapjaidban.

Tegnap még bosszút akartál, azt akartad, hogy felhívjon, hogy rád szoruljon, hogy szüksége legyen rád, tönkremenjen és kudarcot valljon. Tudod, amíg ilyesmit érzel, addig a másik a messzeségben örül, mert addig még hatalma van feletted. Amíg bosszút akarsz, a másik örül a gyengeségednek, mert a bosszúvágy az egyfajta megkötöttség. De eljön a nap, amikor majd felébredsz, s észreveszed, hogy már nem akarsz semmit. Nem zavar az sem, ha szembejön az utcán. Ha telefonál, beszélsz vele, ha kérdez, válaszolsz, ahogy azt illik. És ezekben többé nincs semmi görcsös és fájdalmas érzés. És nem érted mi történt. Már nem akarsz bosszút. Rájössz, hogy az egyetlen és tökéletes bosszú az, hogy már nem akarsz semmit tőle, nem kívánsz neki rosszat, sem jót, és már nem tud több fájdalmat szerezni neked.

Tudom, milyen türelmetlennek lenni. Mindent tönkretesz: a pillanatokat, a napjaidat, mindent, mert már ott akarsz lenni, amire még meg sem értél. Bízz abban, hogy van tökéletes időzítés, ami téged támogat, téged erősít, mert azt akarja, hogy el tudd viselni azt, ami rád vár.

Minél többen tudnak egy titkot, annál nagyobb az esélye, hogy kitudódik.

Nem tudod meg nem történtté tenni a múltat, arra viszont kifejezetten képes vagy, hogy ne ismételd meg.

Bármi történjen is veled, ha megoszthatod másokkal, attól jobbá válik!

Amikor azt kérdezed, hogy miért vettem olyan mély levegőt, némán hallgatok, mert nem mondhatom el azt, hogy nem tudok nélküled élni. Talán az a mély levegő könnyebbé teszi elviselni a fájdalmat, amit akkor érzek, amikor tudom, mégis nélküled kell élnem. Talán egyszer elfogadom, egyszer majd azt tudom mondani, hogy nekem ez így is jó, őszintén, belenyugodva, de tudod, amíg látom az arcodat a mosollyal, amit csak én láthatok, valahogy mindig egy picit darabokra törik a szívem.

A szív erősebb az észnél! Azért, mert széppé teszi azt, amink van, visszaadja, amit elvesztettünk, és megajándékoz azzal, ami eddig nem volt a miénk.

Ha az élet magadra hagy, nem véletlenül teszi. Célja van vele, tanítani akar, segíteni, ugyanis zajban nem hallod meg azt, amit meg kell hallanod - de aki egyedül van, annak kinyílik a szeme, az mindent látni fog. Látni fogja a leckéket, az okokat, és a szívét - a saját szívét.

Ha kell, add oda mindenedet, de ne tűrd, hogy kizsákmányoljanak.

Remélem, hogy találsz valakit, aki nélkül nem tudsz élni. Tényleg nagyon remélem. És azt is, hogy soha nem kell megtudnod, milyen az, amikor mégis meg kell próbálnod e nélkül a személy nélkül élni.

Nincs semmi baj, de most nagyon kellenél.

Senki sem maradhat ugyanaz, aki volt, ha megismerte az igazságot.

Megtehettem volna. 

Soha nem fogjuk föl igazán az ilyen mondatnak az értelmét. Valójában életünk minden pillanata tartogat valamit, ami megtörténhetne, és mégsem történik meg. Rengeteg mágikus pillanat van, amit nem is veszünk észre, mígnem a sors keze - teljesen váratlanul - megváltoztatja az egész életünket.

A sors akkor állít minket nagy döntések elé, amikor a legkevésbé sem számítunk rá. Ilyenkor derül ki, elég bátrak vagyunk-e, hogy megváltoztassuk az életünket. Ilyenkor nem tehetünk úgy, mintha mi sem történt volna, és nem hivatkozhatunk arra, hogy még nem vagyunk felkészülve a döntésre. A próba nem vár. Az élet nem néz hátra.

Jön egy fordulat, bekattan valami, 

és az ember érzi, hogy változás következik, sőt, már be is állt. 

És többé már semmi sem lesz a régi, soha.

Még egy mosoly, ami felkavar, még egy érzés, amiről már rég azt hitted, hogy nem létezik, hogy senki sem tudja kihozni belőled, de neki sikerül. Aztán meg van, hogy csak jön és megy. Mosolyog, és eltűnik, megölel és ennyi, te meg ott maradsz már megint egyedül, kiábrándultan a hitből, hogy egyszer majd marad, hogy egyszer majd tovább tart.

Megint beleesek abba a hibába hogy többet látok beléd,mint ami vagy.

Megölelném újra. El sem akarnám engedni. Van ez így. Úgy, hogy maradnál a pillanatban, és már ott azon jár az agyad, hogy ne legyen vége. Vissza kell jönnie, akarom, hogy itt legyen. De van, hogy egyedül kell tovább menned. Nem foghatja senki sem a kezed, vagy ha igen, csak a távolból. Nincs ennél rosszabb érzés. Annál, amikor hiányzik. Hiányzik egy mozdulat, egy ölelés, egy mosoly, bármi, ami még erősebbé tenne. De vissza fog jönni. Vissza kell jönni. Addig meg ott a pillanat, amibe belemerülhetek. Valami a múltból, ami erőt ad. Továbbra is.

Amit egyik nap elítélsz, másnap megteszed.

Szerintem ez a szerelem. Amikor az ember utólag hajszálpontosan látja, milyen a másik, mégsem változtatna rajta semmit.