Valami legyen vagy nagyon édes, vagy nagyon keserű. 

Az átlagot nem szeretem.

A legfontosabb, hogy önmagad maradj, ne hagyd, hogy mások megzavarjanak, és ne változz meg a kedvükért.

Minél szilárdabban próbálsz elkerülni valamit, annál kevésbé fog sikerülni.

Mindent, de mindent visszakap az ember, elkerülhetetlenül, jót, rosszat ugyanúgy.

Megvan a módja, hogyan különböztesd meg a szerelmet a játéktól. Az igazi szerelem felforgatja az egész életedet, fütyül a körülményekre. A játékot viszont hozzájuk lehet passzítani.

Ha a közeledben vagyok távol tőled, az minden kínnál gyötrőbb.

Bizonyítani akartam saját magamnak, hogy már semmit sem jelent nekem. A módszer sajnos nem vált be, és nekem egyszerűen nem ment a fejembe, miért futok egy olyan ember után, aki nem kér belőlem, miközben bármelyik másikat megkaphatnám.

Senki nem határozhatja meg, kibe lesz szerelmes - és annak sem lehet az érzéseit megváltoztatni, aki nem viszonozza a tieidet.

Szeretlek, mondom, ő meg mondja:
Szeress nyugodtan, majd nem
figyelek oda.

Nem mondod, hogy szereted, mert nem mondhatod neki. Mindent elrontanál. Elfutna, elrohanna abban a pillanatban, ahogy megértené, hogy ez most más. Ez nem amolyan baráti ölelés, hanem annál több. Darabokra törtség, fájdalom marad minden érintés után, mert más az, amire te vágysz - de nem mondhatod el. Nem mondhatod el, mert túl fontos neked ő. Nem veszítheted el, bárkit elveszíthetsz, bármit túlélsz, de azt, hogy ő ne lenne többet... na azt nem.

A titkokkal az a gond, hogy nehéz őket kimondani, akkor is, ha nem a sajátjaidról van szó.

A jó barátok egy megaláztatás után kerülik egymást. A legjobb barátok úgy tesznek, mintha semmi sem történt volna.

Soha senkinek ne hidd el, hogy nem érdemled meg, akit akarsz!

Sokszor van, hogy azt az egyet, amit a legjobban akarunk, nem kaphatjuk meg. Összetöri a szívünket, kikészít. A vágy tönkreteheti az életünket. De bármilyen nehéz is akarni valamit, azok szenvednek a leginkább, akik nem tudják, mit akarnak.

Rettentő volt tudni, hogy mit akarok, 

tudni, hogy mi a helyes, 

és tudni, hogy a kettő nem ugyanaz.

Azt hiszem, túl nagy árat kell fizetnünk néhány felejthetetlen pillanatért.

Soha senki nem szereti azt, akit kellene.

1400.

A remény újra meg újra felütötte a fejét a lelkemben, hogy aztán fájdalmasan eltiporja a valóság.

Mindennek van határa, még annak is, hányféleképpen lehet összetörni egy ember szívét.

Nincs annál nagyobb ösztönzés, mint az a tudat, hogy mások hisznek bennünk.

Higgy magadban! Egyedi vagy és fontos. Van a világban egy olyan hely, amely csak a tiéd, és senki más nem tudja betölteni.

Adni akarok. Igazán adni. Kedvesebb és nagylelkűbb lenni. Önzetlenül adni, s nem várni cserébe semmit. És soha többé nem akarok azzal foglalkozni, mit mondanak az emberek.

Továbbmennék...Veled mennék tovább.

Van az a pillanat, amikor már nincs kedved magyarázkodni, hogy mit miért érzel úgy, ahogy - olyankor már nem érdekel, hogy bárkivel bármit is megértess. Nem szomjazol a megoldásukra, megvagy nélküle is - de ne menekülj, akármennyire is egyszerűnek tűnne, ne zárkózz be, találj valakit, aki ugyanazon megy át, amin te. Nála lesz a kulcs. Megnyugtat és felemel a zavarból, amiből egyedül képtelen lennél felállni, mert magad sem tudtad, hogy miben vagy. Addig, amíg van, aki érti és érzi azt, amit te, könnyedén léphetsz még egyet. Nyugodtan, boldogan, mert nem vagy egyedül - más is érzi a pofonokat, azt a frusztrációt, azokat a nehézségeket, amikből neked is bőven jutottak.

Rettegj csak az érzéseidtől, zárd el őket, tegyél úgy, mintha nem lennének, és azon kapod majd magad, hogy semmi sem oké. Hazugságban élsz, próbálod nem észrevenni azt, ami nyilvánvaló, hiszen menekülni még mindig egyszerű. Te döntesz: rettegsz, vagy felvállalsz. Hagyod, hogy hassanak rád, vagy bezársz.

Szerintem az emberekben a legnagyobb gát az, hogy arra figyelnek, mit szólnak mások.

Talán a titok a türelem. A lehetőség biztosítása arra, hogy a másik engedjen be az ajtón anélkül, hogy rátörnéd azt, amikor még nincs is felkészülve arra, hogy belépj.

Ez a választás lényege: megtalálni a leginkább vállalhatót a sok kifogásolható között.

Sose tagadtam le a hibáimat. Nem szeretem a tökéletes embereket. 

Egy nő csak akkor lehet igazán boldog, ha szerethet valakit, mindegy, hogy mennyire szenved is majd utána.

Próbáld meg inkább megélni a pillanatot, ahelyett, hogy már a jelenben azon agyalnál, mi lesz a folytatás. Az élet nagyon egyszerű. Pont ezért bonyolítjuk túl. 

Miközben egymásra nézünk, valami bekattan bennem, és hirtelen teljesen világosan látom, hogy mi történik velem. Mint amikor a kirakós összes darabkája a helyére kerül. Ugyanazt érzem az elmémben, a mellkasomban, és annyira tökéletes, hogy el sem tudom képzelni, hogyan létezhettem nélküle egészen eddig a pillanatig.

Tűrni kell, tűrni, tűrni, valahogy majdcsak lesz, olyan még soha nem volt, hogy valahogy ne lett volna, meg aztán egyszer mindennek vége van, mert egyszer mindennek vége kell legyen, olyan nincs, hogy valaminek sosincs vége.

Azt mondják ha sokat gondolsz valakire, azt megérzi. Bárcsak te is éreznéd ezt és tudnád, hogy van, amikor én már rajtad kívül semmi másra nem tudok gondolni. Minél jobban nem akarom, te annál inkább itt vagy velem a fejemben és magam sem értem miért van ez így. Viszont tudom, hogy az életünk egy olyan csaló játék, amelyben vagy nem osztanak nekünk mindig jó lapokat, vagy mi magunk játsszunk rosszul a jó lapokkal. Én sem fogom tagadni a hibáimat, mert tisztában vagyok azzal, hogy rengeteg van, de ha rólad lenne szó, én most már azt hiszem bármit megtennék.

Szeretném, ha szeretnél! Szeretném, hogy legyen annyi erőd, hogy végig vidd velem az akadályokat, és főképp azt szeretném, hogy eközben meg se forduljon a fejedben, hogy megéri-e. Szeretném, hogy legyenek annyira erősek az érzéseid, hogy minden gátlást félre tudj tenni. Szeretném, ha megértenél és szeretném, hogy vitatkozz velem a végsőkig, mert tudom, hogyha egyszer majd már nem vitatkozol, akkor az azt fogja jelenteni, hogy nincs miért harcolni. Szeretném, hogy küzdjünk. Küzdjünk azért, hogy nekünk jó legyen, és ne azért, hogy másoknak. Szeretném, hogy már akkor hiányozzak mikor még el sem búcsúztam. Szeretném, hogy vigyázz rám. Szeretném, hogy elfogadjuk egymás hibáit. Szeretném, hogy néha együtt éljük újra a gyerekkorunkat gondok nélkül, vidáman. Szeretném, hogy végre életem lapjainak első fejezete lezáruljon, és szeretném, hogy legyen második fejezet, amit most már nem csak én írok, hanem mi írjuk. Szeretném... Csupán csak azt, ha szeretnél.

Csak süketnémán értenéd meg azt, mit mondhatok,
hisz a hétköznapi zajok mezején csak csended vagyok.

A szemed takard el, és úgy számolj el egész` százig,

én meg a korlát mögött bújok el, úgy, hogy csak a szívem látszik,

és onnan fogod tudni azt, hogy én vagyok az egyetlen ember,

akivel jó lenne egyszer.

Minden, ami eddig szabad volt, ma már korlát, minél inkább felejtenék, annál többet gondolok rád.

Légy boldog, akivel akarsz. Nem kívánhatok többet a szívedtől, mint amennyit adni tud.

Hogy szerelmes vagy, az nem ok arra, hogy szeressenek.

A legnagyobb ára annak van, ami sosem lehet a tiéd.

Az igazán jó dolgok mindig csak rövid ideig tartanak. Ez az egész boldogság ilyen rohadtul van kitalálva. És nem szabad azon gondolkodni, hogy miért kaptunk ilyen keveset a jóból, hanem hálásnak kell lenni azért, hogy egyáltalán kaptunk belőle.

Egyetlen egyszerű baj van veled - azt hiszed, hogy bőven van időd.

Ha már úgyse lehet több két ember

között, mint időről időre egy soha,

különböző hangsúlyokkal.

A szerelem az emberiség nagy, közös érzése, és bármi rossz, ami egy szerelemben történik, az a világ összes többi szerelmének is árt.

Ezt a tervet szőttem magamban: csak viszontlátni még egyszer az arcodat, elkapni meglepett vagy színlelten örvendő pillantásodat.Emily Bronte

Semmit sem szeret jobban a vágy, mint amit nem szabad.

Mindent akartam, ami nem volt az enyém. Ám amikor megkaptam, már nem pontosan az volt, amire vágytam.

Az a legnagyobb baj, hogy sohasem azt az embert akarjuk, akit akarnunk kéne.

El kell veszned, hogy rátalálj a helyre, amire nem lehet. 

Különben mindenki tudná, hol van.

Az is a pokol egyik formája, ha az ember arra vágyik, ami soha nem lehet az övé. Mert a gondolatai kóborolnak. Elsuhannak olyan tájakra is, ahová nem lenne szabad. Olyan ízekkel kínozzák, amiket soha nem érezhet a nyelve, olyan domborulatokkal, amelyeket soha nem érinthet a keze, és olyan érzésekkel, amelyeket soha, de soha nem árulhat el.