Néha, mivel te vagy a legjobb barátom, azt hiszem, hogy normális vagy, akárcsak én. Aztán időről időre eszembe juttatod, hogy férfi vagy.

Az érzelmek a legveszélyesebb dolgok közé tartoznak, ha valamit, ezt biztosan megtanultam életem során. Ha mérges vagy, és úgy mondasz dolgokat, akkor később elintézheted annyival, hogy nem gondoltad komolyan, a többiek azonban megjegyzik a szavaid.

Az ember valószínűleg az egyetlen teremtmény, mely képes gyűlölni a saját fajtáját.

Találkozik két ember, akik mások számára teljesen hétköznapiak, átlagosak, jelentéktelenek. De egymás számára cseppet sem azok. Mert van valami megfoghatatlan dolog, kisugárzás, varázslat, ami rendkívülivé teszi őket egymás szemében. Hogy amit a másiktól kapnak, az számukra csoda, kellemes érzés. Bármi legyen is az.

Van valami nagyon rémisztő abban, ha az ember kétségbeesettnek látja a saját szüleit.

Igen, lesznek napok, amikor legszívesebben feladnád, pillanatok, amikor mindent otthagynál, bizonytalan időszakok, amikor még te magad sem tudod, hogy mit érzel. De átvészeled. Mint ahogy mindent. Erősnek kell lenned, mert más nem lesz helyetted az!

Két ember kapcsolatában sosem az akadályok számítanak. Hanem a szeretet. Ami az akadályokat is lebonthatja. Ha megélik. Mert az akadályok csak részei az életnek, amik folyamatosan alakulnak, és akár már holnap eltűnhetnek. A szeretet viszont örök.

A kötődés hirtelen, váratlanul bukkan fel az életedben, mégis tudod, hogy ez valami fontos. Olyan, mintha ezer éve ismernéd az illetőt.

A szeretet sosem ítél el azért, mert eltévedtél, de a szeretet nem is hagy ott egyedül, bár arra soha nem fog kényszeríteni, hogy előjöjj a búvóhelyedről.

lehet meg sem érdemled, azért nem kapod meg. 

...és igen, rontok el dolgokat. Bántok meg olyanokat is, akik fontosak nekem. Megszegem az ígéreteim néha, és hazudok is. Nem tagadom le, mert gyakran megesik, hogy hibázok. De mindig önmagam vagyok, és soha, egyszer sem bántottam meg senkit sem szándékosan. Mindenki hibázik, és mindenkinek el kell fogadnia a másikat. Gondolj csak bele, hányszor akartad, hogy elfogadjanak, és hányszor nem fogadtál el te másokat... Ha jobb akarsz lenni, itt kezdd el.

nem bírom, hogy nem érhetek hozzád akármikor.

Láttál már farkast, aki rosszul alszik a birkák véleménye miatt?

csak egy hétköznapi lány szeretnék lenni, aki szeret és akit szeretnek.

A mosoly az a kulcs, mely valamennyi ember szívének zárját nyitja.

mert én akarom, hogy legyél nekem, mindennél jobban, talán, de azt nem akarom, hogy CSAK te legyél nekem.

stay away from lovin' you.

Igenis mutasd meg mindenkinek, de legfőképpen magadnak, hogy erősebb vagy. Erősebb vagy mindenkinél, minden problémánál, minden lehetetlen érzésedtől, mindentől amitől csak legyengülsz. Mutasd meg, hogy te megérdemled, hogy boldog legyél.

A legfontosabb amit megtanulhatsz más emberektől, az az, hogy hogyan bánj velük. Mert ahogyan ők viselkednek veled, úgy kell neked is. Illetve mindig egy kicsit jobban. Ha az illető elfogad, te szeresd őt, ha pedig szeret, akkor adj neki nagyon sok mindent, legfőképpen a szereteted, hiszem mindenkinek arra van a legnagyobb szüksége. A törődésre. Ha az illető nem fogad el, és megvet mindenért, amit csinálsz, (ha elítélendő, ha nem), akkor töröld ki az életedből. Nincs szükség negatív dolgokra, hisz olyan rövid az idő, és olyan sok tapasztalat vár még rád. Az akadályokat könnyen legyőzheted, tekintsd rájuk is úgy, mint egy könnyű kis akadályra.

Ha szeretsz valakit, ahogy én őt, akkor a részed lesz. Mint egy láthatatlan kötél, és nem számít, milyen messze vagy, mindig érzed őt.

Érezted már magad összezavartnak? Mikor érzed, biztosan érzed, hogy mit szeretnél, de mégsem lehet. Lehetne, mert minden lehetséges, de túl bonyolult. Félsz szeretni, félsz félni attól hogy nem szeretnek viszont. Félsz magadtól, hogy mennyire vagy gyengébb mint a másik. Félsz, hogy mi leszel ezáltal, és nem érted hogy miért tart ez itt, ahol tart. Összezavarodsz mindentől, a legkisebb apróságtól is, és a végén már attól az kesze-kusza gondolattól is félsz, hogy te szerelmes vagy.

félni, hogy valaki egyszer fontosabb lesz neked, saját magadnál.

Csak rajtad áll, hogy milyenné teszed az életed. Rendelkezésedre áll minden eszköz és erőforrás. Tőled függ, használod-e őket.

Szereted ha más, élvezed hogy nem érted.

Azt élvezi mindenki a legjobban, amit a legnehezebben ér el. Vagy el sem ér. Nem érted, nem hiszed, nem akarod, nem látod vagy nem hallod, nem érzékeled, elutasítod. Mégis úgy vonz, mint a mágnes, te vagy a pozitív ő a negatív, és fordítva. Kizárod, mégis ott van. Elszalasztod, mégis visszajön. Ő a te ellentéted, akit amint elengedsz, hozzád csapódik.

Egyébként, nagyon félek, mert minden olyan egyszerű. Az egyszerű dolgokat, meg úgyis túlbonyolítom. Egyszerű veled lenni, de mégis megnehezítem, mert nem merek veled lenni. Olyan világos minden, mint a Nap. Ha én bonyolult vagyok, és te is (mert az vagy), akkor az egész egyszerű. Nehéz elfogadni, de lehet ez a legjobb az egészben. 

Nem fordíthatsz hátat valaminek csak azért, mert fura, idegen vagy kellemetlen.

Már tényleg elgondolkozhatnék ezen az "azt kapod amit érdemelsz"-en. Nagy igazság.

most, jelen pillanatban, elképzelhetetlennek tűnik, hogy ne legyél nekem.

és mikor már sokadjára akarnak kitalálni helyetted valamit, vagy csak egy sokadik jó tanácsot adni, akkor zavarodsz össze igazán

arra gondolok, hogy mennyire kételkedtem benned, meg ebben az egészben, hogy kerestem a hibákat, a tökéletlenséget, aztán meg rájöttem, hogy épp így tökéletes minden, hogy valójában saját magamtól féltem, meg attól, hogy ha újra kötődöm, te csúnyán összetörsz. végül meg begyógyítottad a sebeim, nevetést csempésztél a napjaimba és megtöltötted lényeddel a szívem, lassan, csendben, kedvesen. már mindenhol vagy, a város macskaköveiben, a mozgólépcsőkben, a botlásaimban, a szavaimban, a szobám polcán egy bögrében, mindenben. szóval ölelem magamban ezt az érzést, két kézzel, szorítva, meg téged is az apró kezeimmel, ha mellettem ülsz. nézem a szemed, meg a furcsa pontot benne, forgatom a kezeid és szimatolom az illatod szótlanul.

forrás ♥

Ha megváltoztathatnál egyetlen egy dolgot az életeben, megtennéd ? És ha igen, ez a változás jobbá tenné az életedet, vagy rosszabbá?

Az igaz szavak nem kellemesek. A kellemes szavak nem igazak.

Nem az a legnagyobb baj, ha rossz dolgok történnek velünk. A legrosszabb az, ha semmi nem történik.

Mindig állj ki magadért, de előbb bizonyosodj meg arról, hogy igazad van.

Felkelni nap mint nap úgy, hogy szeretünk valakit, aki nem is biztos, hogy viszontszeret, akinek nem tudjuk garantálni a biztonságát, aki megmaradhat az életünkben, de el is hagyhat minket egy figyelmeztető szó nélkül, aki vagy hű lesz halála napjáig, vagy elárul minket holnap - na ez a sebezhetőség. És ha szeretünk valakit, akkor bizony érzelmileg kiszolgáltatottak leszünk. Igen, ez ijesztő, és igen, ez azt jelenti, hogy tárt karokkal várjuk, hogy akár bántsanak is minket - de őszintén, el tudunk képzelni olyan életet, amiben nem adunk és nem kapunk szeretetet?

Annyira szeretem, hogy néha már fáj. Féltem őt az ellenségeinktől, az éhes férfiszemektől, a féltékeny nőktől, a veszélyes helyzetektől és időnként önmagától. Olyan ő nekem, mint valami törékeny kincs, amit legszívesebben elrejtenék a világ elől, noha tudom, hogy akkor fényét vesztené.

A. O. Esther

Nem elég, hogy a megfelelő helyen legyünk a megfelelő időben. A megfelelő embernek kell lennünk, aki a megfelelő időben a megfelelő helyen van.

hiányozni fogsz, mondhatjuk ezt érzelem nélkül, száraz közhelyként, ahogy az illem kívánja. de valódi értelmét könnyek közt nyeri el, amikor a szavak mögött igazi vágyként lakozik, hogy maradj velem.

Soha nem szabad olyasmire gondolnod, amitől félsz. Csak arra gondolj, amire vágysz, és meglásd, megtörténik... mert megteremted!

Sosem az ész dönt a szív ügyeiben.

A csend is más... Pedig ugyanúgy csend. A szó, a hang hiánya. Mégsem ugyanaz. Mert nem mindegy, kivel vagy csendben. És miért. A csend lehet teljesen süket. De lehet hihetetlenül zajos. Lehet benne nyomasztó üresség, de lehet benne madárdal, tengermoraj, erdősusogás, esőkopogás, szerelmes suttogás. Bármi lehet. Mert csak attól függ, kivel vagy csendben.

megváltoztatott. sikerült elérnie, hogy egyetlen fiú se érdekeljen, rajta kívül.

Azt mondják, szeretik az esőt, mégis esernyőt használnak. Azt mondják, szeretik a napot, mégis árnyékot keresnek, amikor kisüt. Azt mondják, szeretik a szelet, mégis becsukják az ablakot, amikor fújni kezd. Ezért ijedek meg, amikor azt mondja nekem valaki, hogy szeret.

Várunk a szerelemre. Elképzeljük az első csókunkat, az első szexet, az első "szeretlek"-et, de sosem képzeljük el az első csalódást. Talán azért, mert még elképzelni is túl fájdalmas. De ha úgy vesszük, igazán a szerelem fájdalma változtat meg minket.

Sokszor az előretöréshez vissza kell néznünk, hogy lássuk, mit is hagyunk magunk mögött. És ez ijesztő lehet, mert gyakran akadnak vakfoltok mögöttünk. Dolgok, amiket ki akarunk zárni, vagy amikről nem is sejtjük, hogy akadályoznak minket az előbbre jutásban. De csak akkor, ha hagyjuk. Előbb-utóbb el kell engednünk a múltat. Nem szabad visszanéznünk, nyitnunk kell az új dolgok felé. A változás néha jó.

:))

Azt, amit akarunk, a vágyainkat, sokszor mélyen elrejtjük magunkban. Annyira kedves és különleges, hogy félünk nyíltan megmutatni. Az a mi kis titkunk, és így semmi sem árthat neki. De néha fel kell tárnunk a titkainkat, és el kell kezdenünk élni.

Rendszeresen őrlődünk különböző döntések között. Szabad választást akarunk, aztán választástól való szabadságot. A választás szabadsága először izgalmas, de egy idő után kimerítő is lehet, csapdában vergődünk és nem látjuk a kiutat. Ha szerencséd van, találsz valakit, aki elkap, mikor kiszabadulsz a csapdából, de a legtöbbször nem ilyen könnyű. Van, aki a titkai foglya és szeretne helyesen dönteni, mások a vágyaik és ambícióik csapdájában vergődnek.

"és abban a pillanatban amikor meglátod, alig kapsz levegőt, nem jön ki értelmes szó a szádon, és csak mosolyogsz mint egy idióta"

Csak ülsz és érzel valami különlegeset, valamit amit még soha. Csak élsz és érzel valamit a szívedben, valakit a szívedben, a lelkedben, egész lényedben, mindig, egyfolytában és rádöbbensz, ez a boldogság.

Mindenki, aki eddig csalódást okozott, mindenki, aki valahogy nem úgy jött össze, mint ahogy én gondoltam, rögtön eltűnt az életemből. Én akartam így, azt hiszem, ha tudat alatt is, de mindig taszítottam a kiszámíthatatlan embereket. Féltem. Féltem a csalódástól, attól, hogy most én sérülök, és nem ők. Féltem újra felállni, és beismerem, hogy nagyon félek az emberektől. Valahogy mindig is azt gondoltam, hogy ha én nem jól csinálom, akkor ne is csináljam sehogy. Nem próbáltam megjavítani, nem erőlködtem azon, hogy most aztán megváltozom, és jó leszek. Próbáltam ugyan más lenni, és akartam, hogy elfogadjon mindenki, de nem hittem benne igazán. Nincs olyan ember, akit mindenki szeret. Ez az egyik legnagyobb igazság, amit mindennap el kell mondanom magamban, mert enélkül tényleg elhiszem, hogy mindent én rontok el. 

akármilyen erős érzések is vannak a szívedben, ha nem osztod meg őket a másikkal, akkor teljesen értelmetlenek.

egy napon megjelenik és ami addig lét volt, egy pillanat alatt életté válik, egy varázsütésre. a keret képet kap, a fű között pipacs nyílik, a ház otthonná válik, a teának íze lesz, az évszakok rügyekké, napsütéssé, lombhullássá, hópelyhekké válnak és a madárszóban meghallod a dallamot.

2014-ben, mindent szerelemből, jókedvből, szorgalomból, tudatosan, és önfeledten csinálok. 

Ha olyan dolgot akarsz birtokolni, amid soha nem volt, olyan dolgokat kell megtenned érte, amiket sosem tettél!