Honnan tudnád, hogy mit érez, amikor semmit sem mond - de te épp ezért döntesz. Döntesz helyette is, és esélyt sem adva egymásnak lépkedtek előre, miközben a másikat tapossátok magatok alá - pedig ő a legfontosabb. Miért döntöd el, hogy csak barát, miközben legbelül minden nap meghal egy picit? Érted. Veled együtt úgy, hogy közben nem is tudtok arról, hogy a másik min megy keresztül.

Ne akard, hogy úgy szeressen, ahogyan te szereted őt. Lehet, hogy semmit sem érnél vele. Lehet, hogy te sem tudod igazán, hogy mit érzel. Lehet, hogy csak valaminek a hiányát akarod pótolni. Ne akard, hogy ezt kapd vissza. Engedd el az elvárásokat. Sodródj. Ne azért szeresd, hogy majd ő ugyanazt adja vissza. (...) Hagyd, hogy úgy szeressen, ahogyan neki jó. Hagyd, hogy végigjárja az utat a maga tempójában a szívedig.

Elvárni valakitől, hogy tegye félre az érzelmeit, annyi, mint arra kérni, hogy szűnjön meg létezni.

Az élet nagy dolgait sosem tervezzük.

Valójában a fájdalom lehetőségétől félünk, nem magától a fájdalomtól.

Amit könnyű végbevinni, azt rendszerint nem is érdemes.

Ha nem félek, hogy megtalálom, akkor létezik, amit keresek.

--

Vajon még hányszor vagyunk képesek hisztérikusan akarni valamit, majd őrült nagyot csalódni, amikor kiderül, hogy valami teljesen másra vágytunk?

And it's hard to learn

And it's hard to love..

Az emberek általában hazudnak.Az érzéseikről, a tudaton kívüli pillantásokról, érintésekről, tudásról. Bármi ami egy kicsit is megkönnyítheti a dolgukat elássák. És mikor arra kerül a sor, hogy a másikat hibáztassák a hazugságokért, rájönnek, hogy valójában ezzel együtt ők is hazudtak maguknak.

Kitörölhetem az üzeneteidet, de sosem fogom elfelejteni mit írtál. Abbahagyhatjuk a beszélgetést, de sosem fogom elfelejteni a hangod. Abbahagyhatjuk egymás ölelését, de sosem fogom elfelejteni az illatod.Tehetünk akármit, én sosem fogom elfelejteni.

Inkább csalódok, ha kell, naponta százszor is, minthogy állandóan bizalmatlan legyek mindenkivel, és az életet pokolnak tartsam, amelyben szörnyetegek élnek... Szeretek élni! És inkább legyen az életem örömteli, néha csalódással, mint elejétől végig boldogtalan, de csalódások nélkül...

Eljátsszuk, hogy erősek vagyunk, higgadtak maradunk, és titkoljuk, hogy nagyon is emberek vagyunk.

nem akarok mást, csak hogy ne unjam meg. nem akarok mást, csak hogy elég izgalmas legyen. izgalmas annyira, hogy lekössön, hogy rá figyeljek, hogy ne érdekeljen más. törődjön annyira, hogy ne taszítson, de megtartson. szeressen úgy, mint senki más, de csak annyira, amivel nem fojt meg.

az emberek azt mondják, hogy addig nem jössz rá, hogy mid volt, amíg el nem veszíted. az igazság az, hogy tudtad, hogy mid volt, de nem gondoltad, hogy elveszítheted.

a legrosszabb dolog, amit tehetsz velem, hogy elhiteted, hogy történni fog valami, amikor te is tudod, hogy nem fog.

megpróbáltalak elengedni, de olyan üresnek éreztem magam, mint még soha. megpróbáltalak elfelejteni, de egyszerűen fájt és végül megpróbáltam többet nem foglalkozni veled, de hiányoztál.

van, hogy eljön az a pont, hogy egyszerűen csak szerelmes vagy valakibe. nem azért, mert az a valaki jó vagy rossz, nem azért mert valamilyen, egyszerűen csak szereted és még csak azt sem jelenti, hogy onnantól fogva ásó, kapa, nagyharang, ahogy azt sem, hogy soha nem fogjátok megbántani egymást. egyszerűen azt jelenti, hogy szerelmes vagy, szereted szívedből. néha azért, amilyen, néha pont annak ellenére és tudod, hogy az a valaki is szeret téged, néha azért, aki vagy, néha meg pont annak ellenére.

senki más nem fog téged úgy várni, ahogy én teszem.

én csodálkozok, hogy még mindig mennyire akarlak. minden után, ami történt, még mindig te vagy minden, amire gondolok.

az ölelés, ami közvetít. közvetíti a szerelmet, a benned élő érzéseket. átadja a másiknak és benne kapod meg az ő érzéseit.

mindenkinek jár egy esély a szerelemben, mindenkinek jár egy igazi szőke herceg, de itt nem a szőkén és nem a lovon van a hangsúly, hanem az igazin.

sok bátorság kell hozzá, hogy megmutasd az álmaid valaki másnak

" Van, hogy az ember szeret valakit, csak lenni nem akar vele. "

A legegyszerűbb válasz minden kérdésre egy mosoly. Utána már döntsék el ők, hogy mit akarunk vele mondani.

Hiába mondják, hogy ne a szívedre hallgass, hanem az eszedre, mert ha egy csöpp eszed van, a szívedre hallgatsz..

Kíváncsi vagyok mit gondolsz, amikor megpillantasz. Illetve, ...gondolsz egyáltalán rám? Vagy én is csak épp olyan vagyok a szemedben, mint a többi ember? Talán mosolyogsz egy kicsit, amikor meglátsz. Talán sikerül néha egy kis boldogságot csalnom a napjaidba. Talán szereted, ahogy a vicceiden nevetek. Talán a te szíved is ugyanúgy megdobban ilyenkor, ahogy az enyém. Talán...remélem így van.

!!:)

Rájövünk, hogy nincs olyan ember, akit ne lehetne pótolni és elfelejteni. Idővel arra is rájövünk, hogy nem vehetjük magától értődőnek, ha valaki mellettünk van, mert bármikor elmehet. Ahogy mi is bármikor tovább léphetünk. És amit még megtanultam az első nagyobb fájdalomból az az, hogy értékelni kell a másikat! Nagyon kell értékelni. Nem szabad valaminek annyira hétköznapivá válnia, hogy ne küzdjünk érte! A mosolyokért, a szerelemért, a szép szavakért, a boldogságért - ezekért megéri küzdeni.

el kellett volna mondanom neki, de abban a pillanatban nem éreztem készen magam rá. a fejemben kavarogtak a gondolatok és próbáltam ráeszmélni hova kerültem. szeretlek, visszhangzott az agyamban. ki kellett volna mondanom, az lett volna a helyes. mégsem tettem, mert féltem. attól, amit érzek és attól, amit talán te érzel. lehet, hogy nem is az érzelmek riasztottak vissza, hanem az, hogy ezek után semmi nem lesz ugyanaz. se te, se én, se mi..

úgy tettem, mintha nem lett volna nagy dolog, amikor igazából összetörte a szívem.

Nem tudom, kinek kell hálásnak lennem, hogy megismerhettelek, de ez nem is érdekes, annyira köszönöm Neked, hogy vagy. Köszönöm a mosolyokat, a boldogságot a szívemben, a türelmet, a nyugalmat és a szeretetet. Köszönöm, hogy itt vagy, hogy fontos vagyok neked és hogy Te is fontos lehetsz nekem.

Sosem fejezzük be a bakancslistát, mert minden nap ér bennünket valami csodálatos. Ebből érezzük, hogy még élünk.

Tudod olyan ritkán jön össze, hogy két ember igazán szeresse egymást. Vagy az egyik szerelmes és a másik elfogadja vagy csak valami összetartja őket.Fogadj meg tőlem egy tanácsot: ne okozz másoknak bánatot, meg szenvedést. Ha szereted őt, úgy tedd, hogy ő is boldog legyen. Hisz olyan rövid ez az élet és annyira kevés jó dolog jut belőle, hogy azt a pici kis örömet el kell fogadnunk ami néha jut.

és mi van, ha én nem jól működök? ha én nem abba tudok beleszeretni aki nem szeret de piszkosul helyes.. vagy nem abba aki a barátom de többet érzek iránta? mi van, ha én nem vagyok sablon, ha teljesen másképp működök. mi van, ha nincs olyan példa, amiből tanulok.. és mi van, ha épp ezért vesztek majd el mindent és mindenkit? 

áháá!!

"Kibírhatatlan" mondjuk - és kibírjuk.

Nem akartam én beléd szeretni, feltételezem, hogy te sem határoztad el előre. De amikor találkoztunk, világos volt, hogy egyikünk sem ura annak,ami velünk történik. Egymásba szerettünk, annak ellenére, hogy sok mindenben különböztünk, és ezzel valami rendkívüli, gyönyörű dolog vette kezdetét. Velem egyetlenegyszer történt ilyesmi, ezért van az, hogy minden együtt töltött perc oly mélyen az emlékezetembe vésődött. Soha nem felejtem el egyetlen percét sem.

Nem akarok 

úgy felébredni egy nap,

 hogy ráébredjek: 

már túl késő 

ahhoz, 

hogy megtegyem 

azokat a dolgokat, 

amiket 

akartam.

Mindketten tudjuk, hogy nem lehetünk örökké ott egymásnak, szóval a hátralévő időben - legyen az két nap vagy két évtized - azt hiszem, kedvesnek kellene lennünk egymáshoz.

Minden érintés nyomot hagy maga után.

Kell egy hang, ami bármikor megnyugtat, egy arc, ami mosolyra fakaszt egy szörnyen borzasztó nap után, egy tekintet, ami elfeledtet mindent, és emlékeztet arra, hogy mennyire szerencsés vagyok, hogy mellettem van, és biztosít arról, hogy itt bizony minden rendben lesz, ha fene fenét eszik, akkor is, mert olyan nincs, hogy együtt ne menne. Apróságokra vágyom, mégis a legnehezebben elérhető dolgok ezek.

Mindannyian valakinek az örök szerelme vagyunk.

Nem mondod, hogy szereted, mert nem mondhatod neki. Mindent elrontanál. Elfutna, elrohanna abban a pillanatban, ahogy megértené, hogy ez most más. Ez nem amolyan baráti ölelés, hanem annál több. Darabokra törtség, fájdalom marad minden érintés után, mert más az, amire te vágysz - de nem mondhatod el. Nem mondhatod el, mert túl fontos neked ő. Nem veszítheted el, bárkit elveszíthetsz, bármit túlélsz, de azt, hogy ő ne lenne többet... na azt nem.

Csak ennek van értelme. Szeretni valakit ''csak''. Ok nélkül, indok nélkül. Csak azért, mert van, mert létezik, mert megszületett. Érted, neked. Minden más őrültség. Megfelelni elvárásoknak, kötelességeknek, feladatoknak. És közben nem élni, nem szeretni. Ez az őrültség. Hiába próbálsz felhozni ellene millió érvet és egy másik mellett szintén milliót. Mert ez az, aminek valójában semmi értelme. Ez az igazi őrültség. Érveket és ellenérveket gyártani.

Van az a pillantás, ami egyetlen másodperc alatt szétszakít minden addigi köteléket, és teljesen újakat teremt az életedben, eltörölve mindent, ami addig számított.

Különleges vagy számomra. Te vagy az egyetlen akiért lemondanék az alvásról, az egyetlen akivel sose fáradok bele a beszélgetésbe, az egyetlen aki egész nap a fejemben jár. Te vagy az egyetlen, aki miatt mosolyogni tudok próbálkozás nélkül. El se tudok magyarázni szavakkal, hogy mennyit jelentesz nekem, de te vagy az egyetlen akit félek elveszíteni, és az egyetlen akit megakarok tartani az életemben!

Ha mondani akarsz valamit, akkor mondd egyenesen, mert a ködösítés egyike azon dolgoknak, amiket utálok.

Különleges vagy számomra. Te vagy az egyetlen akiért lemondanék az alvásról, az egyetlen akivel sose fáradok bele a beszélgetésbe, az egyetlen aki egész nap a fejemben jár. Te vagy az egyetlen, aki miatt mosolyogni tudok próbálkozás nélkül. El se tudok magyarázni szavakkal, hogy mennyit jelentesz nekem, de te vagy az egyetlen akit félek elveszíteni, és az egyetlen akit megakarok tartani az életemben!

Ne ragaszkodj semmihez, és tiéd a világ. Igazából semmi sem tűnik el, csak tanít: az életre, arra, hogy ha valami a tiéd, veled marad. Sőt. El is tűnhet, de ha kell, rá fogsz bukkanni. Újra. Hagyd elveszni, visszatérni, és örülj, ha a kitérő után is vissza tud kerülni a helyére. Mert akkor az valóban a helye.

"Nem a nehézségektől félt: attól ijedt meg, hogy választania kell egy utat. És ha egy utat ki kell választani, akkor a többit ott kell hagyni. Előtte pedig még ott állt az egész élet, és mindig arra gondolt, hogy később talán megbánná mindazt, amit most csinálni szeretne. 'Nem merem elkötelezni magam, mert félek, hogy rosszul döntök' – gondolta. Minden lehetséges úton végig akart menni, de épp ezért végül egyiken se ment végig..."

Nem az az igazi barát, aki mindig puszival köszön, aki mindig azt mondja hogy te vagy a legjobb barátja, aki lájkolja képed, aki ha sírsz jaj mi a baj, nekem elmondhatod, majd másnapra mindenki arról beszél. Hanem vedd észre egyszer hogy aki csendben mindig meghallgat, melletted áll jóban-rosszban, nem puszilgat éjjel nappal csak épp mikor szülinapod van, akinek sokszor többet jelent az, hogy te jobban érezd magad mint ő maga, aki képes elkísérni olyan helyre ahova soha be sem tenné a lábát, de miattad megteszi.