És ha valamit nem kapsz meg, jusson eszedbe: lehet, hogy azért nem lehet a tiéd, mert valami sokkal jobb vár rád.

Ha én valakit szeretek, akkor biztos, hogy nem fogom őt megszégyeníteni. Mert a szeretet egyik alapvetése az, hogy tudnálak bántani, de nem foglak.

A világ változik. Egyfolytában változik. A dolgok nem állandóak. Egyszer még ott áll ő, másik percben eltűnik. Az egyik percben még minden rendben, a másikban összedől a terv. Nem tudsz lépést tartani az emberekkel, a jövőddel, az érzéseiddel. Elkavarodsz. Összetörsz. Szétesel.

Sokszor éreztem már, hogy szerelmes vagyok. Rengetegszer estem bele emberekbe, akiket csak később ismertem meg igazán. Lehet ez a baj... Nem hagyok időt magamnak a beleszeretésbe. Nem vagyok elég türelmes a pillanatok megéléséhez. Ezért lehetek most úgy egyedül.

Lehet azóta félek az emberektől. Azóta mióta megbántottál. Azóta vagyok bizalmatlan, zárkózott, akaratos, célratörő. Eltűnt már belőlem az a naiv, önfeledt, álmodozó kislány. Kiirtottam magamból a sebezhetőséget. Felnőttem. Azt hiszem...

Kíváncsi vagyok mit gondolsz, amikor megpillantasz. Illetve, ...gondolsz egyáltalán rám? Vagy én is csak épp olyan vagyok a szemedben, mint a többi ember? Talán mosolyogsz egy kicsit, amikor meglátsz. Talán sikerül néha egy kis boldogságot csalnom a napjaidba. Talán szereted, ahogy a vicceiden nevetek. Talán a te szíved is ugyanúgy megdobban ilyenkor, ahogy az enyém. Talán...remélem így van.

Az élet kemény....És?

Én még erősebb leszek. 

eljön az a perc, amikor belátod, hogy valakinek csak a szívedben van helye, az életedben nincs.

Olyan nagyméretű közöny leselkedik rám, ami engem is megijeszt. Ha már nem leszek magam iránt sem önző, hova teszem magamat?