Azt hiszed, nekem nem fáj? Fáj, és sokáig fájni fog. Aztán eljön majd az a pillanat is, amikor minden fájdalom nélkül azt fogjuk mondani: emlékszem, volt egyszer egy barátom...

Mondd, veled megtörtént már, hogy hiányzott valaki, akinek nem kellett volna? Hogy ürességet éreztél egy dal hallgatása közben? Hogy szükséged volt valakire, akiről azelőtt még csak nem is feltételezted, hogy számít neked? Táncoltál az örömtől, mikor újra hallhattad a hangját? Mosolyogtál, miközben visszaemlékeztél a nevetésére? Mondd, veled megtörtént már, hogy olyat szerettél, akit nem lett volna szabad?

Megtehetnéd - a kedvemért -

Hogy lábujjhegyen távozol.

Halkan csukod az ajtót életemre.

Elmész szépen, és nem kukucskálsz,

Nem kell, hogy lássad, mennyire fájsz.

Gyűlölöm a szavaidat, a hajadat, s amit érzel,

Gyűlölöm, ahogy vezetsz, azt is, ahogy nézel,

Gyűlölöm cipőd, s ha átjár tekinteted tőre,

Gyűlöletem oly heves, hogy rímet hányok tőle.

Gyűlölöm, gyűlölöm, ha hazudsz, és azt is gyűlölöm, ha nem,

Ha miattad nevetek, vagy ha könnyes lesz a szemem.

Gyűlölöm, ha nem hívsz fel, ha nem nézel felém,

S gyűlölöm, hogy nem gyűlöllek egy cseppet sem,

Szemernyit sem, nem gyűlöllek én.

10 dolog amit utálok benne./kedvenc filmem/

"Soha nem vagy annyira jó, mint amennyire mondják, viszont soha nem vagy annyira rossz sem, mint amennyire lehúznak. Ha ezt megérted, nyert ügyed van."

Igen kevés mesélnivaló lenne a világon, ha soha senki nem tett volna olyasmit, amit nem lett volna szabad.

Ne fogadd meg a tanácsomat. És bárki más tanácsát se. 

Bízz magadban! 

Jó vagy rossz,

 boldog vagy boldogtalan,

 de a te életed, 

és csak rajtad áll,

 hogy mihez kezdesz vele.

Vannak pillanatok az életben, amikor egész egyszerűen el kell veszítenünk a fejünket. Ezekre a pillanatokra fogunk valószínűleg örökké emlékezni.

Vannak ajtók, amik nem maradnak örökké nyitva. Az elszalasztott lehetőség soha nem tér vissza, és ha csak várakozol, az nem jelenti azt, hogy erős vagy, vagy azt, hogy igazad van. Néha csak annyit jelent, hogy félsz a változástól. Mindenkivel előfordul. Tudod, mire jöttem rá? Az élet túl rövid.

Amikor megbocsátunk valakinek, nem felejtjük el a fájdalmat kiváltó eseményt.

Nagyon fáj, ha valaki barátságot színlel, azután pedig úgy bánik az emberrel, mint egy kutyával. A szívem mélyén tudtam: én teszem lehetővé, hogy (...) így sértegessen, de ez még nem jelenti azt, hogy meg is érdemeltem.

Én sokszor nem félelemből, hanem puszta hiúságból tagadom le az érzéseimet. Hősiesen összeszorítom a fogamat, nehogy be kelljen vallanom, hogy bizonyos embereknek elég hatalma van rajtam ahhoz, hogy megbántsanak.

Vannak barátságok, melyek véget érnek, szerelmek, melyek nem bizonyulnak tartósnak. A szakítás rendszerint - legalább az egyik embernek - fáj. Ám abban a világban, ahol minden, ami elkezdődik, véget is ér, a szeretet azzal a kockázattal jár, hogy a lélek megsebesül.

Aki azt teszi, amit "mindenki" tesz, mert nem akar feltűnően viselkedni, nem fog feltűnni. Aki nem győzi le a félelmét, hogy feltűnést keltsen, és nem vállalja annak kockázatát, hogy valamit hiába vagy rosszul csinál, megfosztja magát attól az esélytől, hogy érvényesüljön.

- Minek örülsz?

- Annak, hogy két fülem van, mégsem vagyok szatyor ! (Y)

( anyum :D)

Lehet, hogy én még nem akarok találkozni a herceggel. lehet, hogy még randiznom kell néhány udvaronccal, lovászfiúval, kertésszel, vadásszal, törpével, mielőtt azt akarnám, hogy valaki megmentsen.

Az egyik énem szerelmes, a másik meg tróger, az egyik mindenkit átbasz, a másik mindenkivel jófej!

Ne felejtsük el: amikor fenékbe rúgnak, egy lépéssel előbbre jutunk!

Két dolgot nem bírtam elviselni világéletemben:

Az egyik, hogy egyedül vagyok;

A másik, hogy van valaki velem.

Elég idült idill ez, még hogyha idill is. 

A szíved az enyémmel nem kompatibilis. 

Bőrünkből szikra pattan, ha megfogod kezem. 

Nem illünk össze, drága, mit szépítsünk ezen.

Azt hiszem, a nők mindig akkor szeretik a férfit igazán, ha elveszítették vagy nem kaphatják meg.

-Philippa Gregory-

A nőknek megvan az a jó tulajdonságuk, hogy vészhelyzetekben a legbátrabbak, amikor minden okuk és lehetőségük meglenne rá, hogy összeomoljanak. Ez is része a kiszámíthatatlanságuknak.

Sosem vagy egyedül. Legfeljebb éppen nem a barátaid vannak körülötted. De még lehetnek azok...

Egyszerre minden megváltozik. Magunk mögött hagyjuk a múltat és sebesen száguldunk az ismeretlen felé. A jövő felé. Távoli helyekre utazunk, hogy megpróbáljuk megtalálni az utunkat. Vagy megpróbáljuk elveszíteni önmagunkat és otthon keresünk élvezetet. A bajok akkor kezdődnek, ha nem vagyunk hajlandók változtatni és ragaszkodunk a régi szokásainkhoz. De ha túlságosan ragaszkodunk a múlthoz, a jövő talán sosem jön el.

Mert velem vagy jól és csak velem, - 

mert küzd bennem gőg és félelem: 

mert aki jön, el is tud menni, 

mert nem lehet mindig csak nyerni, 

mert a vesztesnek nincs kegyelem, - 

alig merem megismételni, 

hogy úgy szeretsz, ahogy szeretem.

Ha lenne egy üveg Jägermeister-em, már nem lenne!.

Vállalom, vagy tagadom, de szent igaz, hogy akarom.!

Egész életemben egyetlen hajszál választott el attól, hogy angyal legyek. Ez idáig nem sikerült átlépnem rajta.

Amikor a tekintetünk találkozik ez az érzés bennem több, mint amit el tudok viselni.

A barát az, aki akkor van melletted, amikor máshol kellene lennie.

Az utóbbi időben voltam minden. Voltam boldog, szomorú, kiégett, üres, hiperaktív, szerencsés, szerencsétlen, sajnálkozó, nagyképű, nemtörődöm, felelőtlen, gonosz, szívtelen, vak, embertelen, hazug, önző, követelőző, és még sok más. Boldog voltam, hiszen ismét minden úgy látszott, rendbe fog jönni.  De ugyan már! Nem is értem, hogy képzelhettem ilyet.Csak élni szeretnék.
Elegem van a sok sötétségből, az emberek hazugságaiból, a nemtörődöm viselkedésükből. Nem érdekel. Nem akarok szomorú lenni, nem akarok még többet bőgni emberek miatt. Nem akarok üres lenni, nem akarok aggódni, nem akarok szívtelen lenni többször, én boldogan akarok élni, ameddig tehetem.

Köszönöm a díjat Szani :)

11 dolog rólam:

~A néptánc a mindenem

~Imádom a családom

~A legjobb barátnőm Vivieen♥

~15 éves leszek szeptemberben.

~Most megyek gimibe.

~Van egy kutyusom: Rozi ♥

~Barna haj, Zöld szem. :)

~Kicsit sem unalmas életem van :)

~Mindig csinálok valami izgit :3

~Kedvenc városom :Párizs

~Kedvenc színésznőm és egyben példaképem: Audrey Hepburn

~Utálom ha utánoznak!. gyűlölöm..tényleg!

Válaszaim Szaninak: 

~Milyen színű a szobád ? fehér - lila :)

~Laptop vagy asztali gép?laptop

~Hány ismerősöd van facebook-on? Őket mindet ismered, vagy beleestél a "mindenkitvisszajelölök" szindrómába? 900 körül, és nagyjából mindet ismerem

~Szoktad használni még az MSN-t?nem xd

~Téged nem idegesítenek a youtube-on felbukkanó reklámok? leszarom:D

~Írd le azt a szót ami most eszedbejut. Mihez kapcsolódik? csoki . /korgó gyomor/

~Milyen számot hallgattál utoljára a youtube-on?Rihanna- Where have you been? (favorit)

~Ki a kedvenc focistád? senki.xd

~Mióta blogolsz, és hogy kerültél a blogspot-hoz? 2 éve lassan, és unalomból :)

A kérdéseim nekik:

Manyo *.*

Cintii

Fanny

~Családi állapotod?

~Kedvenc idézeted?

~Kedvenc színészed,színésznőd?

~Gyerekkori álmod?

~Már megvalósult álmod?

Kösziii. Na csumi.

Életed során sajnos történni fognak rossz dolgok, az emberek néha megbántanak majd, de ezt nem használhatod kifogásként arra, hogy Te is megbánts másokat!

I want a gentleman♥

Érdekes dolog az, amikor észreveszed, hogy valaki lassan eldob magától. Látod ahogy megtörténik, apránként, és nem állítod meg. Helyette te is ellököd őt magadtól...

te vagy, te voltál, te leszel... aki a lábamról mindig leveszel!.

ez a cipő 'bémeg'. :$

És tudod... Sohasem fogok megbocsátani. Nem bocsátom meg, hogy hiányoztál..

ITT is megtalálhatod az idézeteimet :)

Volt egyszer egy igazán jó barátom. Elképzelni sem tudtam volna nélküle az életem. Furcsa volt... Fiú volt, én lány és mégis, minden titkomat rábíztam volna.

Aztán szerelmes lett. Én segítettem őt. Sírhatott a vállamon. Meg is tette. Akkor olyan forró volt a vállam. Olyan, szeretetteljes. Lehet, hogy azok a könnyek, amik érintették, egyszerűen felmelegítették a testem azon részét.A napok múltak. A barátom megtalálta a szerelmet. Boldog volt. Nélkülem. Én gondoltam, biztos, ez csak átmeneti állapot. Nagyon hosszú, kissé magányos napok teltek el. A barátom, élte az ő életét. Még mindig boldog volt. Én nem. Én nem sírhattam az ő vállán. 

Az idő múlásával azon kaptam magam, hogy a vállam, mintha kihűlt volna. Nem éreztem azt az önfeledt boldogságot, mint rég.A barátom élete változott. Tudtam róla, tudtam mi történik vele. Tudtam mikor szomorú. Akkor én is szomorú voltam. De már nem azért, mert ő is az volt. Hanem azért, mert én már nem tőle tudtam meg, mi bántja. Nem csillogott rám a szeme, nem akarta , hogy tudjam. Nem is gondolt rám.

Azóta hosszú idő telt el. Már más vagyok, mint régen. Elvagyok magamban, a kihűlt vállammal együtt. Kezdem érezni, hogy a vállammal együtt a szívem is lassacskán kihűl.!

Most csak úgy rohannék. Menekülnék előlük. Mindenki elől. Aki megbántott, aki hazudott, aki szeret, aki utál. Hátrahagynám őket. Mindenkit. Egyszerűen. Semmi szomorúság nélkül. Hátrahagynám, akiket megbántottam. Azokat, akik engem bántottak meg. Akik eldobtak mint egy szemetet, vagy azokat, akik magukhoz láncoltak volna. Akik nem szeretik, ami vagyok. MINDENKIT. Menekülnék... a NAGY SEMMIBE....

Meg kellene szabadulnom mindenkitől. Talán az lenne a megoldás. Kitörölni magam Facebookról, szeptembertől kollégiumba menni. Olyan lennék mint egy robot. Végezném a dolgom, de közben nem éreznék semmit. Az lenne most az igazán nekem való!