2011. december 17., szombat
~Azokon a napokon, amikor éppen csak összefutottunk, mindig erősebb voltam, mint a többi átlagos napon. Azokon a napokon, amikor rám mosolyogtál, úgy éreztem nincs lehetetlen. Azokon a napokon, amikor beszélgettünk is, táncoltam a tükör előtt, énekeltem a zuhany alatt és ezerszer meghallgattam a dalt, amit te mutattál. Azokon a napokon amikor hozzám értél, bolondot csináltam magamból ismeretlenek előtt, elmondtam az embereknek mennyire szeretem őket, és nevettem míg a könnyem ki csordult. Azokon a napokon.. csak miattad: tényleg önmagam voltam.♥
2011. december 12., hétfő
:) Furcsa... meglátom és a szívem hevesebben ver.elakad a lélegzetem, mosolygok és félek hogy te nem látsz.Nem tudom mit érzel irántam, de rettegek megtudni az igazat. Mi van ha nem érdekellek? ugyanakkor...örülök is neki mert nem tudnék mindennap azzal feküdni-kelni hogy megfeleljek neki..Áh nem...butaság. repdesnék az örömtől!! :)
2011. december 7., szerda
elegem van abból hogy órákat töltök azzal hogy ’ tökéletes ’ legyek egy olyan srácnak aki nem viszonozza az érzéseimet , hogy éjszakákat sírjak át miatta , hogy hamis mosolyt viseljek azért hogy elrejtsem a könnyeimet .. végeztem azzal hogy próbálom a dolgokat rendbe hozni mikor tisztán látszik hogy nem fog sikerülni .. nem bírom tovább
2011. december 4., vasárnap
2011. december 3., szombat
Lehetetlen alak vagy. Kibírhatatlan. És az a szörnyű, hogy én még mindig szerelmes vagyok beléd. És folyton kiborulok magamtól, amikor újra meg újra észreveszem, hogy még mindig abban reménykedem, én hülye tyúk, hogy egyszer csak rám telefonálsz, vagy egyszerűen becsengetsz, és én ajtót nyitok, és az ajtóban te állsz, és én egy pillanat alatt úgy elgyengülök, hogy majdnem kibicsaklik alólam a két lábam.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)